Budapest, 2020. (43. évfolyam)
4. szám, április - Zsigmond Gábor: UTCAFRONT - Ötven éve élmény
24 Amikor 1970 áprilisában átadták az első elkészült metrósza kaszt, az emberek heteken át lejártak a mélybe bámészkodni és megcsodálni a metróállomásokat, a mozgólépcsőket, a szerelvényeket. A vidéki rokonoknak büszkén mutatták meg „a felszabadult alkotás szimbólumát” – ahogy éppen a Budapest folyóirat jellemezte akkoriban. „A metrózás vasárnap délelőttjeink ünnepi műsora lett” – írták ugyanitt. Az első utasok április 3-án szállhattak fel a metróra, ami akkor még csak a Deák tér és Fehér út, vagyis az Örs vezér tere között járt. Igaz, ez így is csodaszámba ment, Budapest ugyanis csak nagy kitérőkkel jutott el oda, hogy a kisföldalatti 1896-os világsikere után elkészüljön a kettes metró. Az első utasokat csak a Fővárosi Villamos Vasút vállalat és a közlekedési hatóságok dolgozói előzték meg, valamint azok a Fővárosi Közúti Balesetelhárítási Tanács és a Hazafias Népfront együttműködésében kiválogatott próbautasok, akiknek már március 16-tól lehetőségük volt lemenni a mélybe a mozgólépcsőkön. Ez utóbbiak használata okozta egyébként aztán április 3-a után is a legtöbb izgalmat, sokan idegenkedtek tőle, de az újságírók mindent elkövettek, hogy elmagyarázzák a mozgólépcsők helyes használatát, hogy arra tilos ráugrani, nem szabad csomagot tenni a fekete gumikorlátra, vagy a lépcső alján megállni diskurálni. Minden mozgólépcső alján és tetején egy-egy ügyeletes is állt, arra az esetre, ha valami mégsem stimmelt volna és a szakszemélyzetnek be kellett volna avatkozni. A Fővárosi Közúti Balesetelhárítási Tanács és a Metró másfél millió példányban jelentette meg a mozgólépcső helyes használatát, a peronon várakozás és a metrón utazás szabályait tartalmazó kis füzetét. Budapest minden mozijában és a televízióban vetítették a témában elkészült metrós kisfilmeket. A Balesetelhárítási Tanács áprilisban a metróra is udvariassági sorsjegyet adott ki, hogy jutalmazza a „legfegyelmezettebb, legudvariasabb metróutasokat”. A felkészülés érthető és még a tíz-tizenkét évvel későbbi statisztikák is alátámasztják a jogosságát: a BKV egy 1982-es kiadványa szerint még abban az évben is 460-an szenvedtek kisebb-nagyobb balesetet a mozgólépcsőkön. A metró bejáratánál az utasok „leengedését” úgy oldották meg, hogy a bérletesek a bérletüket a perönőrnek felmutatva egyenesen haladhattak tovább a szerelvényekhez, a többieknek viszont előbb egy egyforintost kellett bedobniuk egy fotocellás automatába. „A gép a legjobb kalauz, annál lehetetlen bliccelni.” – állapította meg az egyik napilap. Nemrégiben, ezekben a hetekben a hármas metró felújításakor az Arany János utcai metróállomás lezárása előtt a Közlekedési Múzeum szakemberei még találtak egy olyan utastájékoztatási táblát, amin látható az egyforintos piktogram, pedig az automaták már réges rég eltűntek. 1970 áprilisában az első metrón való utazásáról a Népszava újságírója a nagy lelkendezés közben elejetette: „Tizenegy perc alatt értünk BUD A PEST 20 20 / 04 24utcafront Ötven éve élmény Kerek fél évszázada metrózunk Budapesten A BKV propagandakiadványa 1982-ből
