Budapest, 2020. (43. évfolyam)

4. szám, április - Czingel Szilvia: Divatshow a Dunakorzón

15 A divatkirály nem volt ismeretlen a magyar közönség előtt, hiszen Párizsban 1907-ben megjelent az úgynevezett corse ­letjupe, azaz a fűzővel egybeszabott alsó ­szoknya, amelyet nem más, Paul Poiret alkotott meg. Ezzel új stílust is teremtett. Fehérneműjét az 1900-as évek elejének táncőrülete – charleston, tangó, cakewalk, foxtrott, cha-cha-cha... – ihlette, a moz­gásszabadságot mint alapvető követel­ményt hirdetve. Budapesti előadásáról a Világ című napi­lap igen részletesen tudósított: „A nagy francia ruhatervező-művész, a jupe-culotte föltalálója, Poiret, ma tartotta meg utolsó előadását a Hungária-szálló földszinti fehér termében. A termet ma is a legutolsó zugig betöltő közönség csodálta a francia ruhater­vezés mesterének legújabb kreációit, talán még nagyobb közönség gyűlt egybe, mint tegnap. A kintrekedtek szinte be akarták törni az ajtókat, a teremben pedig embere ember hátán, helyesebben asszony asszony hátán szorongott. A malomkerék-kalapok egymás tulajdonosait gátolták az őket izgató előadás zavartalan élvezésében. A hölgyek legna­gyobb része széken, rögtönzött emelvénye­ken, tükrökön ágaskodva kandikált a sétáló modellekre és ha egy-egy hölgy valamit nem látott meg körülbástyázott helyéről, gyorsan ismeretséget kötve szomszéd nőjével, kérdez­te: milyen volt a ruha oldalszabása és hány gomb volt rajta? Poiret mester félnégy órakor megjelent a pódiumon, hogy megtartsa föl­olvasását. Budapest dicséretével kezdte, hogy milyen szép város és mennyire sajnálja, hogy nincs ideje tovább itt időzni. Ezzel áttért a női divatra. Az egyéniségnek a női divatban való érvényesülésére hívta föl a hölgyek figyel­mét, mindenki maga válogassa meg a neki legjobban illő ruhát. Megemlítette a magyar népművészeti motívumokat, amelyekről nagy elragadtatással beszélt. E kis bevezető után szétlibbent a nehéz vörös függöny és lassú, tudatos, pávaszerű lépésekkel megkezdte sétáját a szabadon hagyott ovális térben az első élő modell. Francia babaarc, élénk, ked­ves szemekkel, termete csupa hajlékonyság, kecsesség. Majd egymásután fölvonultak a többiek is, egytől egyig szépek, igazi francia sikk. A járásuk és fejhordozásuk egészen külö­nös, meglátszik rajtuk, hogy mannequin-nek, hozzászoktak a bámuláshoz.” Poiret zseniális ötlete Budapesten is divatba jött. Látogatása után azonban hét évet kellett várni arra, hogy a Színházi Élet meghirdesse első divatrevüjét, amelyen már magyar manökenek vonultak fel. Nagy érdeklődést azonban csak 1921-ben kapott, amikor a Szabóiparosok Szövetségét is meg­hívták a rendezvényre. A látványos revü első jelenete egy budapesti otthonban játszó­dott, gyermekeket öltöztető szobalánnyal, „pizsamás” háziasszonnyal és sportruhás barátnőivel. A következő részben Darvas Lili autón száguldott egyik szalonból a másikba (nem élőben, filmen, de a bemutatott ruhák valódiak voltak), majd zsúron, illetve báli forgatagban mutatták be a legújabb délutá­ni és esti toiletteket. A revünek nagy sikere volt, ettől kezdve évente rendeztek hason­lót. Feltűnt egy másik műfaj is: a divattea – ahol egyben táncolni is lehetett élőzené­re – bécsi mintára terjedt el Budapesten. 1922-ban a Gellért Szálló parkjában rendez­tek hasonlót. Poiret nőiideálja a balerinaalkat volt. Divatötleteit a párizsi operában látott női testekre alkotta meg. A XIX. század végén, a XX. elején a balerina teste nemcsak művé­szeti kifejező eszköz volt, hanem szexuális tárgy is. Nyílt titok volt, hogy a balerina sze­xuális szolgáltatást is nyújt. Az opera – ahol a férfiak fedetlenebb testeket is láthattak – kivételes hely volt, így a meztelen testek látványa akkoriban sokkal nagyobb hatást gyakorolt rájuk, mint ma. Nem véletlen, hogy Paul Poiret a balerinák világából merí­tette zseniális divatötleteit és manökenjei­nek alkatát. Poiret budapesti tartózkodását azonban botrányok is övezték. Egy kereskedő titkos kereskedelem címén feljelentette, azzal vádolta meg, hogy egy grófnőtől rendelést vett fel, és ezzel ipari kihágást követett el. Poiret-t beidézték a központi városházára, de ott négy tanú (Budapest illusztris divatá­rukereskedéseinek tulajdonosai: Holzer Sán ­dor, Ruhmann Ödön, Rácz Dániel, Ungár Ber­told) megvédte őt azzal, hogy Poiret minden ruharendelést visszautasított Budapesten. Végül Goreczky Zsigmond IV. kerületi elöljáró szabadon engedte a gyanúsítottat. Több vicc, kuplé, tréfás jelenet is készült a divatkirály budapesti látogatásáról, a Modern Színpad például már 1911 decembe­rében – A pesti Poiret címmel – kabarészá­mot szentelt neki. Paul Poiret igazi filantróp volt: az itteni előadásaiból befolyt teljes jövedelmet Buda­pest szegényeinek ajánlotta fel; a pénz nagy részét az Auguszta főhercegnő védnöksége alatt álló gyermekvédő alapítvány kapta. szöveg: CZINGEL SZILVIA A manökenség divatja Budapesten is lázba hozta az úri közönséget. Egy magára adó kereskedő pedig hamar felismerte, hogy ruhakölteménye­it sokkal nagyobb hatékonysággal tudja eladni, ha nem egy babán, hanem hús-vér nőkön mutatja be a vevőknek. 1913-tól elsőként a Hol­zer áruház szervezett rendszeresen divatbemutatókat. Brammer Pál, a híres textilkereskedő pedig – remek húzással – Magyarország első szép­ségkirálynőjét, Simon Böskét vette feleségül, akit bevont az üzlet­be és modellként „alkalmazott”. Rajta mutatták be az új anyagokból készült ruhákat, így aztán rengeteg hölgy (amíg a frigy tartott, vagy­is öt évig) náluk akart vásárolni. A szépségkirálynő mint modell igazi modern jelenség volt, sőt mesterfo­gás, és semmiben sem maradt el a párizsi nagy divatszalonok gyakorla­tától. Brammerék 1880-ban alapított Petőfi Sándor utcai üzlete ebben az időszakban élte fénykorát. Lapszámaink az alábbi helyeken vásárolhatók meg: • Kiadónkban Summa Artium Nonprofit Kft., Bp., VIII., Horánszky utca 12. • az Írók Könyvesboltjában Bp., VI., Andrássy út 45. • a Budapest Antikváriumban Bp., IX., Üllői út 11-13. • a FUGA Budapesti Építészeti Központban Bp., V., Petőfi Sándor utca 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom