Budapest, 2019. (42. évfolyam)
8. szám, augusztus - Buza Péter: HEREIN! - A kezdet vége
21 Sírig hű Máriád A Sors keze bárhova üldöz, mindig visszavágyódom hozzád, akinek kezeibe az Életemet elhelyeztem, ez a kívánsága a téged mindig imádó, a sírig hű Máriádnak. Nagyvárad, július 15, 1902.” – Ez a dedikáció olvasható a díva Adynak ajándékozott fotográfiáján. Egy másikon – dátum nélkül – „Máriád”. Valódi neve Novák Mária , az éjszakai élet ben Marcsának nevezték, Nagyváradon ismerte meg Adybandit. Nagy Andor írja róla: „roppant testiség kiabált róla, és molett volt, hatalmas keblekkel és a szája rikított”. A Partiumban kezdte orfe um-karrierjét, később – még mindig kezdőként – a Somossy Orfeum tánckarában lépett fel. Ott, Váradon, itt, Pesten éveken át bűnös abban, hogy a pusztító éjszakázásba szinte belekényszerítette a költőt. Mikor barátai elbújtatták volna előle, detektívvel nyomoztatott utána. Novellájában, a Mihályi Rozália csókjában vallja meg Ady, tőle kapta vérbaját (R. M. = Rienzi Mária – Mihályi Rozália = M. R.). A púpos Löffelmann, de sokkal közelebbről, Vilmosnak a fia: Löffelmann Béla tartozott a körhöz Marcsástól, amelybe belesodródott, s amelyből soha nem szakította ki se a bűnbánat, se a kijózanodás centripetális ereje. Rienzi Mariska karrierje a váradi és pesti mulatók színpadain, változó szerepekben, az 1910-es évek elejéig tartott. Neve később már nem kerül elő se sajtóhírekben, se műsorhirdetésekben. Állítólag 1932-ben halt meg a lipótmezei elmegyógyintézetben. Szerecsen utcánál. (...) Asztmatikusan szuszogva nyomul be az ajtón a régi Andrássy út éjjeliőre (...) Diogenesz Blau (...) E helyen az éjszaka ínyence mindig a csapolt sör frissessége iránt érdeklődött, természetesen jó bécsies német nyelven kérdvén Löffelmannt (...) s jó szentesi dialektusban beszólott a szobába (...) – Fiúk, ma nem jó a sör, inkább bort igyatok.” (Krúdy Gyula: Kalandjaim a költővel girbegur ba pádimentumokon.) A régi Pest titkainak ihletett mesélője több történetében is sort kerít Löffel mann Jenő s viselt dolgai felemlegetésére. Azt valószínűsítem, hogy Löffelmann Vilmosnak, a cs. és kir. gyalogság kiugrott tisztjének testvére (vagy unokaöccse, nagybátyja?) lehetett. Vilmos akkor már főhadnagyi rangjáról 44 évvel ezelőtt lemondva – írja 1907-ben hírlapi nekrológja – vette el Huszár Jakab kávés leányát, Kornéliát, s vette át apósától a Király – Kis Diófa utca sarki kávéházat. Előkelő polgárok jártak ide, a Nemzeti Színház művészei, köztük Erkel Ferenc – előadás után egy parti biliárdra, sakkra. Nem sokkal apósa halála után Jenő eladta üzletét, s a budai Ellypsz vendéglőjét bérelte ki. Öt év után pedig megvette a Duna-part-közeli Pilseni sörcsarnokot. Tulajdonképpen itt élte fénykorát „a Löffelmann”. A régi szabadelvű pártból sokan jártak hozzá, Szilágyi Dezső és báró Fejérváry Géza is törzsvendégei voltak. 15 évig vitte a virágzó üzletet, majd beteg lett. A hatalmas termetű embert megtörte a kór, éveken át élőhalottként Húszévesen vehette kézhez zenedei diplomáját
