Budapest, 2019. (42. évfolyam)

3. szám, március - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Séta app! Helyben járunk

BUDA PEST 201 9 / 3 22SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK Mit mond? Érdeklődik Irénke, Pali a füléhez nyomja a telefont, amelyből árad a józan lelkesedés. A tér szép faállományának és köztéri kép­zőművészeti alkotásainak köszönhetően a kerületi identitástudat fontos helyszíne, a főváros védett közparkja... Aha... Bólogatók csatlakoznak Irénkéékhez, fázósan igazítanak a sálon, de nem tágíta­nak; második állomás a Sztehló Gábor Evan­gélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium impozáns épülete – hogy a pontos bemu­tatót idézzék. A gépvezető éberen követi az útvonalat, s amint a turista eléri a koordi­nátarendszer megfelelő pontját, belekezd a beléje táplált mondandóba. Mindenünnen visszaköszön az érdekes motí­vum, a kerülethez ezer szállal kötődő Kon­dor Béla grafikájáról átemelt angyalalak. A szakemberek az építés során „Kondorká­nak” nevezték el. A sétányokon, az utcabúto­rokon többször találkozhatunk vele... Az élővezető nem hagyja magát, könnyedén felszökken a mesterséges szánkóbukkanóra. A látogatók szorosan köré gyűlnek, hogy ne metsszen akkorát rajta a konok északi szél. A múzeumban berendeztünk egy csodála­tos emlékszobát a gyermekkorát Pestszent­lőrincen töltő polihisztor relikviáiból, amely állandó kiállítás marad! Festményekkel, met­szetekkel, illusztrált könyvekkel idézzük kerü­leti kötődését, valamint az ugyancsak innen induló Szécsi Margithoz, illetve Nagy László­hoz fűződő barátságát. Kondor Béla igazán sokoldalú művész volt. Repülőmodellezett, fotózott, verset írt, hangszereket készített, amelyeken maga is kiválóan játszott. Mégpedig zongorán! És orgonán! A kirándulók egymásnak adják a szót, egyikük történettel áll elő, miszerint a szülei személyesen ismer­ték a mestert. A sétavezető kedvtelve hall­gatja; többen lehalkítják a gépszöveget. A parkban megújult a játszótér, s amikor a diákok kijönnek az iskolából, általában azon­nal cigire gyújtanak, de... A sétálók figyelmét elkerüli, ami utána követ­kezik, és elkönyvelik, hogy a mai fiatalok már csak ilyenek. A sétavezető befejezi a monda­tot: a mieink védik az utánuk következő gene ­rációt, és nem állnak neki a gyerekek között dohányozni... A gépmestert azonban nem hatja meg az efféle erényesség, rendületlenül folytatja. Pestszentlőrinc korai történetében jelentős szerepet játszottak az evangélikusok. A bir­tokosok közül a Bókay és a Herrich család tagjai, valamint Szemere Miklós is a feleke­zethez tartozott. Ha a megfelelő időpontban érkeznek a templomhoz, hallhatják a kerület legöregebb lakosát, ugyanis 2013-ban ide helyezték a kitelepített sváb falu, Üveghuta több, mint kétszáz éves harangját... Keveredik a valóság a művel, a vezetettek hallani vélik a harangszót, hát mögül Pali bácsi kamaszkori barátja az egykori villany­telepi huncutságokról mesél, a gépi hang újból bepróbálkozik, miszerint ha valaki inkább otthonról, a fotelből szeretné nyomon követni a sétautat, mindössze egy linkre kell kattintania hozzá. A sétálók kezében magá­nyosan villan a picinyke képernyő, s mire a fűszerkerthez érkeznek, kihunynak a fények; lemerült a készülék. A valódi sétavezető visz­szaveszi az irányítást. A református templomot a harmincas évek­ben úgy tervezték, hogy az összes hívőt befogadhassa – ötszáz főt. A Lipták-gyár bontásából kinyert pénzből téglát, fa- és fémanyagot vásároltak az építkezéshez. A Thököly út sarkán 1994–2004 között épült fel a csillag alaprajzú parókia és gyülekeze­ti terem. Ez az egyetlen kerületi templom, amelynek óratornya van. Sajnos nem jár az óra, ezért javaslom, hogy rendezzünk gyűjtést a beindítására! A sétálók lelkesen fogadják a javaslatot, Irén­ke néni máris a táskájában kotorász: megvan a telefontöltő, Palikám!

Next

/
Oldalképek
Tartalom