Budapest, 2019. (42. évfolyam)
3. szám, március - Cserey Gábor: MESÉL A FORTEPAN - Balla A. Aladár
SZÖVEG: CSEREY GÁBOR 19 Száz pengős kísérlet A béke ismét Budapesten találja. Egy idő után kezd prosperálni az üzlet, 1923-ban már tanulófiút keresett segítségként, méghozzá fizetéssel! Ritka nagylelkűség! Valószínűleg nem talált ilyet, mert a hirdetés többször is megjelent, még 1926-ban is. Végül feladta és ’27 januárjában már eladónőt keresett. A szén és faüzlet viszont nem működött megfelelően, 1924 után nem található nyoma. 1932-ben aztán a könyvkereskedéssel kezdett kacérkodni, ekkor kérte felvételét a Budapesti Könyvkereskedők Szakosztályába. Papírkereskedői pályáján is szépen halad, 1938-ban már a Magyar Papír- és Írószerkereskedők Szövetségének vezetőségében igazgatósági tag. S mivel az anyagi siker sem kerülte el, felhalmozódott valamennyi befektetni való tőkéje. 1939. március 6-án feleségével, Fischer Júliával és egy barátjával, Radóczy János sal megalapították a Ves tibulum Házépítő Szövetkezetet, a Kaas Ivor utca 9. sz alatt, ahol is Balláék laktak már legalább 1916 óta. Akkor még Borz utca volt a cím – ma Nyáry Pál utca. (Egyébként ez a ház is megérdemelne néhány szót: itt volt a néhai „Arany Borz” vendéglő, és lakott itt Karády Katalin is.) A szövetkezet célja: „közös üzletkezelés mel lett, illetve a kölcsönösség elve alapján kizárólag tagjai részére kölcsönök megszerzése útján Budapest székesfőváros dunajobbparti részén 22886. sz, tkvi. betétben az 1. sorszám 8261/6. hrsz. alatt felvett ingatlannak, valamint más házhelyeknek vétele és azokon, vagy valamely tagnak már meglévő telkén bérházak, családi vagy bérvillák létesítése, az építkezés olcsóbbá tétele céljából az építkezéshez szükséges anyagok és cikkeknek nagybani beszerzése és tovább eladása, ily üzemek létesítése és fenntartása és végül a tagok tulajdonát képező ingatlanoknakés telkeknek legtöbb haszonra való értékesítése és parcellázása.” Egy üzletrész névértéke 100 pengő volt. A megfogalmazás bonyolult, de megoldás egyszerű, mert amennyire megállapítható, a szövetkezet tulajdonképpen csak a konkrétan megemlített Böszörményi úti ingatlant vette meg, már ’39. április 11-én. Az eladó, Czillér Józsefné 39.500 pengőt kapott a telekért. A ház később felépült, s ma is áll, megtekinthető a Hollósy Simon utca 30. szám alatt. A szövetkezet egyéb gazdasági tevékenységének nem találtam nyomát, bár a mérleget minden évben kötelességtudóan benyújtották, ám újabb ingatlanokról és építkezésekről nem esik szó. S noha érdemleges gazdasági tevékenységet nem folytattak, karitatív kötelességeikről nem feledkeztek meg: 1940 májusában 50 pengőt adományozott a cég az árvízkárosultak javára. 1944-ig voltak Balláék érdekeltek a cégben, mert ez év május 23-án megszűnt minden jogosultságuk, Balla A. Aladárné sem cégvezető tovább, és igazgatósági tagságuk is véget ért. Státusukat utolérték a zsidótörvények. Ötvenhárom: a változások éve Balla a háború után 1947-ben tűnik fel ismét, közéleti szerepkörben, mint a Budapesti Magánbeteg Biztosítóegyesület választmányi tagja. Üzlete újra működik, a már megszokott régi helyen. Aztán egyszerre csak helyet változtat, s akkortól az Eötvös Loránd utca 2. számú ház sarki boltjában találjuk, Pivárcsi Fülöp papi szabó üzlete mellett. Mikor történhetett ez? 1953 a nagy változások éve ezen a környéken. A Ráth-ház nevezetessége volt az Arany Oroszlán patika, mely felépültétől, 1841-től itt működött, sőt már előtte, a korábbi épületben is ellátta a pestieket gyógyszerekkel. A sors azonban ezt az intézményt is elérte, 1951-ben államosították, majd 1953-ban meg is szüntették (berendezése a Kiscelli Múzeumba költözött). Ugyanebben az évben számolták fel a villamosvonalat is, amely már régóta szálka volt sokak szemében. Már 1928-ban így panaszkodtak a főváros közgyűlésében: „A főváros a Pap növelde- és a Cukor-utca sarkán megépítette azt a rettenetes nagy iskolát, amelybe odajár körül-belül 780 elemi iskolai tanuló, azonkívül polgári iskolai, iparostanonciskolai, kereskedelmi iskolai, főzőiskolai, zeneiskolai tanuló és még óvoda is van ott. A közlekedés nagyobb dicsőségére ezelőtt az iskola előtt ebben a szűk utcában vezették el a kétvonalú villamost, amelyet tovább vezettek a Veres Pálné-utcán. Ez a villamos szerencsélteti nemcsak ezt az iskolát, hanem az egyetemét, az egyetemi templomot, a községi leánygimnáziumot és az angol kisasszonyok intézetét is és mindenütt a kapuk előtt robognak a kocsik, úgyhogy a Belváros összes iskolájának és ezen egyetlen községi iskolájának látogatását szinte életveszélyessé teszi. Mint iskolaszéki elnököt nap-nap után keresik fel olyan panaszokkal, hogy megint egy gyermeket ütött el a villamos. Megtörténik az is, hogy a Cukor-utcai elemi iskola bejárójánál kerülik ki egymást az autók, úgyhogy, amikor a gyermek kilép a Cukor-utcái iskolából, az autó alá kerül.” Igen valószínű, hogy ezekkel a változásokkal kapcsolható össze az iskola átépítése is, az üzlet helyiségek megszüntetése, másutt való elhelyezésük. Eszerint 1953-ban, negyven év után vál-toztatott helyet Balla A. Aladár üzlete, és került Szőnyi-féle vegyeskereskedés helyére. Meddig létezett még a mi időnk után, nem tudom, de 1977-ben még biztos trafik volt ezen a helyen. 1960-ban meghalt Fischer Julianna, Balla bácsi feladta a Nyáry Pál utcai lakást, és az üzlet mögötti kis szobába költözött, mint Szőnyiék is annak idején. Érettségink évében, 1968-ban halt meg, november 12-én, hosszas szenvedés után. Gyermekei nem voltak, csak unokaöccsei, unokahúgai. Ők is temettették el. Ma a Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik, sírja elhanyagolt. Őrizze emlékét ez a kis írás. (forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
