Budapest, 2019. (42. évfolyam)
12. szám, december - FORTEPAN BUDAPEST
Már áll a fa, a szaloncukrok felkötözve, és egy pillanatra mindenki megpihen. Nem tár fel sebet, nem ad be injekciót, nem kötöz, és nem hallgatja meg a haldoklók utolsó óhaját-sóhaját. Sokat mond, hogy a pap mint a kórházi személyzet rendes tagja áll az apparát elé, akárcsak az orvos vagy az ápolónő. Mert hiába okos az orvostudomány, a halál sokszor erősebb az életnél, és ilyenkor már csak a papnak akad dolga. Az 1930-ban készült kép Takács Bálint doktor adománya. Lehet, hogy szülei közül az apa, de lehet, hogy az anya is szerepelnek a fotón? Az egyik fiatal hölgy magyaros ruhában feszít – talán valami jótékonysági segélyegylet tagjaként vagy ünnepi műsor szereplőjeként került rá a csoportképre. Hátul csupa bekötött fejű beteget látunk – mintha lenyírták volna a fejüket, utána meg fertőtlenítették... Vajon találnánk-e olyant köztük, aki önkezével akart véget vetni életének, de nem sikerült neki, és most annak is örül, hogy végre egy megvetett ágyban alhat majd? (E. L.)
