Budapest, 2019. (42. évfolyam)
12. szám, december - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Kimenő
BUDA PEST 201 9 / 12 4 a hegycsúcsra, mert aki megszokta, hogy járás közben akárhogy is, de legalább két ponton érintkezzék a talajjal, annak nem pálya az egykerekű. Rendben, akkor legyen a segway... A micso da? Kérdezte a fotós kolléga vagy másfél évvel ezelőtt, amikor majdnem kibillent a sorozat a lábi megoldások keretéből, de kiegyeztek egy kifejezetten és parkban lebonyolított biciklis műemlék-nézegetésben. A segwayezés kissé drága mulatság...Főleg külföldiek részére... – figyelmeztetett fino man a szervezőség a mostoha körülményekre, miután elmaradt a szenzációs utazás; helyette mikrobuszszerű lélekvesztőben merültünk alá Budapest folyójába. Belül sápadt arcok és gyomorszáj környéki rángás kísérte az eseményt; távolról nézve olyan volt, mintha nagyra nőtt gyufásdoboz bukdácsolna a Parlament előtt. Végül a buszocska megunta a vízben tébolygást, és vidáman végiggurult az aznap különösen száraznak ható alsó rakparton. Ilyen élmény után már semmi sem elérhetetlen, ami a modern haladást szolgálja, de az akkumulátoros tricikliről mint közlekedési alkalmatosságról ne beszéljünk, oly megszégyenítő, hogy a létező összes kisegítő lehetőséget beleölték a kicsiknek nagy, nagyoknak kicsi szerkezetbe. Nem úgy a roller... Szerencsére a három évadnak csak a végére törtek tudatot a lázadók, s éppen, mire a kerékpárosokkal megtörtént a kiegyezés (járda vs. bicikliút), tűntek fel tömegesen a fővárosiak életében. A hagyományos újrollerező tehát nem hátrál, elvégre be kell járatni a szerzeményt. A járdáról már kiutálták, a bicikliútról most készülnek, az úttestre pedig csak részegen merészkedne, ami, mint láttuk, rövidesen akár büntethető lehet. Óvatosan bóklászik a járdaszélen, épp csak akkora sebességgel, mint a babakocsik, amelyeknek izgága lakói reményteljesen szemlélik jövőbeni lehetőségeiket. Hogyan tovább? Tényleg csak kicsit csorbul a kedv, és egy padon ülve Istentől a Bauhausig előtörnek a sétaemlékek. Persze abban sincs sok köszönet, mert kielégületlen sóvárgásként hat, hogy a trabantos túrát egyszerűen nem rendezték meg, hiába volt a regény: patinás fővárosi lap, három éve futó sikersorozat (satöbbi), a Trabanton szállni élvezet megmarad priviben (megfelelően fiatalos jelentkezőknek, akik még soha nem fulladtak le agyonszívatott, beköpött gyertyák nem-létező fényében). A tavaszias, csalóka délután gyorsan szürkülő estébe csavarodna, ha a rollerező nem lenne résen! Ahogy csak tud, végigszáguld a viszonylag üres korzón. Ijedten ugranak előle a hangyák, rebbennek a bolhák és a láthatatlan medvék is megfélemednek a nyargalás láttán, s amikor tíz perccel később kimelegedve, büszkén lerogy, felmerül a kérdés: Hol maradt a táj? A roller tajtékosan, kitá masztva piheg, megtette a magáét, a virgonc sétálók pedig önfeledten mesélik egymásnak, mi mindent láttak andalgás közben.
