Budapest, 2019. (42. évfolyam)
12. szám, december
BUDAPEST A VÁROSLAKÓK FOLYÓIRATA Pro Cultura Urbis díj 2007 XLI. évfolyam, 6. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 Szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam: 1966-1988 Szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Főszerkesztő: Buza Péter Olvasószerkesztő: Saly Noémi Szerkesztőbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje) Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. budapestfolyoirat@summa-artium.hu www.budapestfolyoirat.hu Kiadja a Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon és fax: 318-3938 Lapigazgató: Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1033 Budapest, Szőlőkert utca 4/a Telefon: 577-6300, fax: 577-6362 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 Címlapon: Fotó: RIC/9s A VÁROSLAKÓK FOLYÓIRATA Pro Cultura Urbis díj 2007 XLII. évfolyam, 12. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 Szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam: 1966-1988 Szerkesztő: Mesterházi Lajos, Katona Éva Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Főszerkesztő: Buza Péter Olvasószerkesztő: Saly Noémi Szerkesztőbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Elek Lenke, Götz Eszter (Épített világ) Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Török András Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1085 Budapest, Horánszky u. 12. budapestfolyoirat@summa-artium.hu www.budapestfolyoirat.hu Kiadja a Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Arnold István 1085 Budapest, Horánszky u. 12. Telefon és fax: 318-3938 Lapigazgató: Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1033 Budapest, Szőlőkert utca 4/a Telefon: 577-6300, fax: 577-6362 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 Címlapon: Fenyők a városban (18. oldal) Fotó: RIC A hátsó borítón: Rotschild Klára (25. oldal) BUDAPEST, habár a mából visszatekintve ez már elképzelhetetlennek tűnik, harminc-negyven éve még nem ismerte a párakapukat és a hűtött villamosokat. A nyarak nem a szélütött kóválygásról szóltak, nem a nettó túlélésről, hanem egyszerűen meleg volt. Tessék csak megnézni a régebbi fényképeket: még a nyolcvanas-kilencvenes években is ruhában vészelték át az emberek a nyarat, létezett nyári kosztüm, nyári öltöny – ismerik Rejtőt, ugye? „az élet olyan, mint a nyári ruha mellénye, rövid és céltalan” –, nem csak rövidnadrágban, strandpapucs ban, ujjatlan semmiségekben lehetett létezni. Ez persze lehetne amolyan öreges dödörgés is, hiszen mindenki emlékszik régről is olyan nyarakra, amikor megolvadt az aszfalt és az emberek a szökőkutakba lógatták a lábukat, de sajnos a meteorológiai feljegyzések is azt mutatják, hogy tíz évvel ezelőtt feleannyi hőségriadót kellett kihirdetni, mint a legutóbbi nyarakon. Ahogy most már a teleink jellemzően enyhék, szinte nincs csapadék, a kisgyerekek lassan azt sem tudják, milyen egy kiadós szánkózás és hógolyócsata. Ami nagy bajt jegyez, nem véletlenül kongatja számtalan tudós hosszú évek óta a vészharangot. A világ visszavonhatatlanul megváltozott, és nincs messze az sem, hogy mind lakhatatlanabbá váljon. Mindennek fényében nem csoda, hogy az új Fővárosi Közgyűlés egyik első – jobbára szimbolikus – aktusaként kihirdették a városban a klímavészhelyzetet. Legalább mondjuk ki, ha már olyan pechünk van, hogy megtörténik velünk. Más kérdés, hogy mindez milyen gyakorlati lépéseket von majd maga után. Az önkormányzat vállalása az, hogy 2020. augusztus 31-ig elvégzik a fővárosi intézmények és cégek átfogó felmérését az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás szempontjából, illetve felülvizsgálják a rendkívüli időjárási helyztek esetére vonatkozó intézkedési terveket, majd pedig „észszerű időn belül” sor kerül az önkormányzat és cégei karbonsemlegesítésére, illetve teljes egészében zöldenergián alapulóvá tételére. Ami leírva egy futam a zongorán, de jó, ha tudjuk, hogy ettől azért fényévnyi távolságban vagyunk. Függetlenül attól, hogy most épp milyen logó alatt fut a Budapesten keletkező hulladék begyűjtése és kezelése, ennek az egy területnek az adatai is jól mutatják, milyen sokat bír el a papír, és milyen sok tennivalónk van még. A fővárosban termelődő szemét 55 százalékát már 2025-ben szelektíven kéne begyűjteni, lényegében megszüntetve a lerakóba kerülő hulladékot. Ezzel szemben ma, 2019-ben a szemetünk fele a lerakóba kerül, majdnem ugyanennyit elégetünk, és csak a teljes mennyiség 15 százalékát válogatjuk szét. A jó hír mindenesetre az, hogy immár legalább a városvezetés elismeri: a klímaváltozás nem hit kérdése, mint a vérfarkas vagy a lápi lidérc, hanem kézzel fogható fenyegetés. Ez már önmagában örvendetes változás, hiszen mindmostanáig Budapest a problémamegoldásra szövetkező európai városok klubjának sem volt tagja. Más kérdés azonban, hogy a városvezetés partnerre talál-e saját polgáraiban, amikor majd sor kerül a gyakorlati lépésekre. Zöldnek lenni ugyanis macerás, a környezettudatos életmód bizonyos szokások, egyes kényelmes megoldások feladására kényszeríti az embert. Emlékeznek például a 2009 januári szmogriadóra? Ez volt az egyetlen eset a város történetében, amikor a főpolgármester elrendelte az autók felének leállítását, de a makacs szabálykövetőkön kívül senki sem engedelmeskedett a regulának, inkább elviselte, hogy a rendőr szigorú arccal azt mondja neki, nono. Egyik napról a másikra biztosan nem fog sikerülni a városlakók környezettudatossá nevelése, különösen úgy nem, hogy az állam még mindig csak ímmel-ámmal áll bele ebbe a harcba. Ha pedig ő maga cselekszik, láthatóan minden fontosabb, mint az élő környezet: tessék csak megnézni a Duna Aréna környékét, a Margitszigetet, a Széll Kálmán teret, a Kossuth teret. Mindenhol lekövezett-lebetonozott felületek foglalták el a fák és bokrok helyét, növelve a városra zúduló nyári hősokkot. Hasonló csapást jelentene, ha megvalósulna a Liget Projekt összes létesítménye, és valóban hatalmas épületek népesítenék be a város legrégibb közparkját. De az sem lehet kétséges, milyen döntés szülessék, ha a Fogaskerekű vitathatatlanul költséges meghosszabbítása vagy egy fakivágások árán kialakítható, hatalmas parkoló között kell választani a Normafánál. Áldozatot csak az kérhet a polgároktól, aki maga jó példával jár elöl. Aki buszra száll vagy biciklizik, legalábbis tiszta lelkiismerettel szólíthat fel másokat, hogy ne terepjáróval ugorjanak be a vega menüért a budai villájukból a belvárosba. De a gesztusok politikája után el fog jönni a konkrét cselekvések ideje, amikor a dugódíjról, a parkolási korlátozásokról, a tömegközlekedés prioritásáról kell komolyan beszélni, aztán pedig lépni kell a lakásfűtéstől a szemétkezelésen át a zöldfelületek megóvásáig temérdek dologban. Mindez sokba fog kerülni, és sokaknak okoz majd kellemetlenséget. De ez az ára, hogy lakható és élhető város legyen harminc-negyven év múlva is BUDAPEST
