Budapest, 2019. (42. évfolyam)

11. szám, november - Daniss Győző: Kalapok, körkép, bakelitlemezek

BUDA PEST 201 9 / 11 26 Akadt persze „önfényezés” már a lap legelső korszakában is. Nem felej­tette el megemlíteni a legfelső szinttől kapott elismerését a Beschorner A. M. és társa cég, jelezve, hogy az „első cs. kir. legf. szab. érczkoporsók főgyári raktára”. A pesti Kis-híd-utczában, a Vadász kürt szálloda mellet ­ti telephelyen a fakoporsóknál szilárdabb és díszesebb, de azoknál nem drágább termékeiket – közülük egynek a képét metszetben mutatva – kínálta a hátramaradottaknak. A gyártók és a kereskedők igyekeztek a legkülönfélébb közönségigénye­ket kielégíteni. Az erős mezőnyből is kimagaslott Skriván Vincze kínálata (1. kép ). A cég huszonöt kalapformát ábrázoltatott a fametszet készítőjé ­vel: kalapot papnak, inasnak, huszárnak, vadásznak kemény, félkemény és lágy kivitelben, többféle karimával, többféle színben, méretben, esetleg vízmentes anyagból és így tovább. A hirdetés szöveges részében felhívta a figyelmet különféle nyakkendőkre, gyerekfejfedőkre, valamint arra, hogy a választék még bővebb: „utazási nemeztopánkák, úgyszintén hölgyi nemez-czipők bőrtalppal, papucsok és egészségi nemeztalpak”. Volt lehetőség Magyarországon akkor még nem gyártott árucikkek beszerzésére is. A Brenner Károly nevével jegyzett budapesti főraktár amerikai varrógépeket kínált (2. kép ). A legolcsóbbat 15, a legdrágáb ­bat, a legendás Singert 50 forintért (ugyanakkor divatosnak mondott női ruhát 18 forintért, köhögés elleni mellszörpöt negyedüvegenként 90 krajcárért, a Grant kapitány gyermekeit két kötetben 4 forintért lehetett megvenni. (A Vasárnapi Ujság éves előfizetési ára 8 forintra rúgott). Lassanként fényképes hirdetések is megjelentek a lap hasábjain (igaz, csak ritkán, mert a jó minőségű reprodukáláshoz még hiányzott a meg­felelő nyomdatechnika). A Mayrhofer-kávéház mégis fényképpel, „a hírneves hevesmegyei Balogh Poldi karmester vezetése alatt” muzsikáló tizenhárom tagú cigányzenekart ábrázoló fotóval csalogatta a közönsé­get a Dohány utca és a Nyár utca sarkán üzemelő intézménybe (3. kép ). Furcsa, hogy a millenniumkor a Feszty-körkép, noha 1896 egyik nagy fővárosi látványossága volt, nem kapott kiemelt hirdetési „támogatást” – lehet, hogy azért, mert anélkül is elegen látogatták. Az azonban a szerény látványú (4. kép ) reklámokból is kiderült, hogy melyek az 1800 négyzetméternyi, este villannyal megvilágított alkotás legfontosabb részletei: „1. Árpád és a vezérek 2. A harcz a szláv had maradékával 3. Latorcz és a fogoly szlávok 4. A fejedelem-asszony és a magyar nők bevo­nulása az ökrös szekereken. Előttük a pogány oltár a rajta haldokló szláv pappal 5. A nőrablás 6. A pogány magyarok fehérló-áldozata. A táltos, a kádár, tánczos leányok, bonczok, igriczek és dobosok csoportja 7. Sátorverő magyarok”. Ugyanebben a lapszámban kép nélküli hirdetésben ajánlotta magát egy másik körkép, „a világ legnagyobb csataképe, Koscziuskó győzelme Racz ­lowiczánál”, valamint két színházi díszletfestő művész, alkotása: „Mol ­nár és Trill új szerkezetű körképe, a Pokol”. A némelyik részletében átvilá ­gítható mű Dante Isteni színjátékát idézte. A 20. század elejének egyik reklámújdonsága volt, hogy megjelentek a túlzások. E tekintetben a vezérhajó a nemcsak legismertebb termékével, a sósborszesszel, hanem a szappantól kezdve a púderekig sok minden­nel foglalkozó Diana cég volt. Már 1911-ben „nagyot mondott” (5 . kép ), hogy aztán a háború kirobbantása után a tragédiát is forgalma szolgála­tába állítsa. Képes reklámjai azt harsogták, hogy mindenkinek követnie kell a fiaikat sósborszesszel harctérre engedő anyák példáját, hogy ter­mékük értéke felér dicső katonáink harctéri sikereivel. Egy puskát tartó hölgy képe mellett a felirat: „Nő fegyvere a szépség – Diana-szappan segítségével minden nő a legszebb lehet”. A fegyvert más hirdetők is felhasználták. A Tavaszi Részvénysör meg­jelenésének az ellenség megadta magát. Az Esterházy Ferenc gyárának édes, savanykás, száraz és igen száraz uradalmi pezsgőjét tartalmazó, 1914-ben még „szabályosan álló” üvege egy évvel később lövegcsőként ágyútalpra került (6. kép ) és így tovább. Jócskán meglódult Keleti J. cégének forgalma. A háború kelendővé tette a művégtagokat. Erre a szomorú igényre érthetően rájátszott a hirdetés enyhén szólva is frivol mondata: „Akar elegáns, a czélnak teljesen megfelelő műlábat v. műkezet?” ( 7. kép ). De még felidéződött a régebbi évtizedek visszafogottsága: „Szíveskedjék bizalommal a 35 év 2. kép: Vasárnapi Ujság, 1877. március 18. 4. kép: Vasárnapi Ujság, 1896. október 18. 3. kép: Vasárnapi Ujság, 1890. augusztus 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom