Budapest, 2019. (42. évfolyam)

10. szám, október - Jolsvai András: SZELLEMIDŐZŐ - Filmszínház az egész világ

BUDAPEST 2019 / 10 32 szöveg: JOLSVAI ANDRÁS fotó: TANYI ADRIENNE SZELLEMIDŐZŐ Na, már megint fel ­forgatnak! – mondja Kónusz bácsi a har­madikról, amikor összetalálkozik Köröndyvel a szelektív kukáknál. – Mozdulni se lehet miattuk! Kónusz bácsi ezúttal nem politikai meggyőződését fejti ki (bár, igaz, ami igaz, a legjobb szándékkal se lehetne őt túlzott rendszerhűséggel vádolni), hanem arra a tényre utal, hogy a filmesek megint betették a lábukat a kör­nyékre. Újabb időkben bizony elég gyakran történik errefelé ilyes­mi, előbb csak a mobil megállani tilos-táblák kerülnek ki az utcasar­kokra, aztán jönnek a kamionok, trélerek, a térelválasztók, később megjönnek a díszletek is, világo­sítók, segéderők veszik birtokba a teret, végül megjelennek a szín­művészek, hogy a vakító lámpák fényében, fejükön cilinderrel, végiglovagoljanak az Andrássy út szervizútján. Az ilyesmi, bizony, nem köny ­nyíti meg az itt lakók életét. Zaj van, felfordulás, tömeg, eltere­lések és a parkolóhelyek vészes csökkenése napokon át. Pedig azokból egyébként is egyre keve­sebb van, Köröndy nemrégiben megszámolta (mindig mindent megszámol, mint tudjuk), hogy csak közvetlen környékén, a róla elnevezett tér meg a Podmaniczky Frigyes utca között az elmúlt tíz évben egyharmadával csökken­tek a parkolóhelyek, miközben jelentősen növekedett a megáll­ni vágyó autók száma. Ebből az ellentmondásból számos nehéz­ség következik, a későn jövők úgy köröznek napra nap az egyirányú utcákon, mint a Föld a Nap körül: vég nélkül, megállíthatatlanul. Az önkormányzóság láthatóan a lovak közé dobta a gyeplőt, az élet küzdelem, hirdeti, de a gépkocsi­adót azért behajtja könyörtelenül, és büntet, ha az általa megsza­bott, betarthatatlan parkolási szabályokat áthágod. Köröndy fejcsóválva figyeli ezeket a durvu­ló állapotokat, és úgy védekezik ellenük, hogy csak végső esetben ül a volán mögé. Mindazonáltal ezúttal nem osztja Kónusz bácsi felháboro­dását. Szép, kosztümös filmet forgatnak, állapítja meg, amikor kiér a sugárútra, elegáns fogatok, lovak, frakkok és glasszékesztyűk fogadják, az ilyesmit szívesebben nézi, mint a suhogó mackónad­rágokat, vietnami papucsokat és pocakra göndörödő atletatrikó­kat, még akkor is, hogy az előb­biek egy múlt-múlt század végi mesevilághoz tartoznak, utóbbiak pedig a jelen valóságához. Úgy, de úgy elmerül a múlt­ban, hogy csak az utolsó pilla­natban ugrik el egy nagyméretű elektromos roller elől, melyet egy javakorabeli férfi kormányoz, közepes sikerrel. A Rollerfüh­rer úgy áll azon a vékony pallón, mintha a Santa Maria árbóckosa­rában állana, szeme a távolban, a felfedezendő új kontinenst pász­tázza. A férfi sötét öltönyt visel, nyakkendőt hozzá, egyik kezével a kormányt fogja, másik kezében fekete táska, mely hordozható számítógépét rejti. Köröndy elké­pedve néz utána. Bankhivatalnok lehet vagy állami középvezető, értékesítési menedzser egy mul­tinacionális vállalat magyar kiren­deltségénél, gondolja hősünk, és elképzeli, amint a férfi valami csil­logó-villogó műmárvány-műüveg irodaházba kormányozza eszkö­zét, odasiklik az íróasztala mellé, nekidönti az oldalának, aztán mehet a munka. Köröndy ahhoz a nemzedékhez tartozik, ahol a roller az egyed­fejlődés legelső szakaszában volt csak elképzelhető. Az a fiúgyer­mek, aki még iskolásként is rol­leren közlekedett, lenézett pária lett az osztályközösségben. Az pedig, hogy felnőtt ember rollerre tegye a lábát, teljességgel elkép­zelhetetlen volt. Köröndy a fejét csóválja. De nemcsak azért, hogy a világ már megint így elsuhant mellette, hanem az ebből következő aktu­ális problémák okán is: mert­hogy ez a tér, itt, állapítja meg, helyesen, hősünk, nincs még fel­készülve erre a változásra. Hogy tudniillik az emberiség egyik fele mostantól rollerra pattan. Az effé­le járgánynak nincs helye sem a járdán, sem az úttesten, leginkább még a bicikliúton volna keresni­valója, ha volna valódi bicikliút a városban. De nincs: ha húzunk egy sárga csíkot az úttestre, azzal még nem oldottuk meg a problémát. Mire idáig jut, elér gyalog az Oktogonig. Az édességbolt előtt egy csokor gazdátlan roller torla­szolja el az utat. Köröndy szelíden odébb teszi az egyiket, és köz­ben, egyetlen pillanatra, maga is föláll rá. Hogy ebből mi lesz! Filmszínház az egész világ

Next

/
Oldalképek
Tartalom