Budapest, 2019. (42. évfolyam)
10. szám, október - Bardóczi Sándor: Ahol a főváros virágai születnek
szerint is képesek a vízhez kevert adalékok kijuttatására. Az új rendszer a termesztőtálcákról a felesleges vizet vissza is gyűjti, és raktározni, majd újra felhasználni is képes. Mindezek 40%os energiamegtakarítást, víztakarékos üzemet jelentő és tekintélyes élőmunkaerőt megspóroló fejlesztések. Utóbbira szükség is van, mert a telepen mindössze 18 állandó dolgozó látja el a napi feladatokat. A rendszerváltozást követően az üvegházi díszkertészeti ágazat nagyon jelentősen szorult vissza Budapesten. Az egykori Óbudai, Rozmaring, Sasad és FŐKERT termesztőtelepekből csak az utóbbi maradt állva, s ez is jelentősen megszenvedte a gazdasági változásokat. Egy 1967-es, a FŐKERT 100. évfordulójára kiadott belső kiadvány szerint akkor még 56000m2 üvegfelület alatt zajlott a termesztés, amihez képest a mostani 9440m2-es felület meglehetősen szerénynek tűnik. Igaz, ekkor a FŐKERT nemcsak a fővárosi kiemelt zöldfelületeket, de az összes kerületet, illetve állami vállalatokat és vidéki településeket is ellátta növényekkel, ma pedig ez már nincs így. Bár most is termesztenek piaci eladásra, de a fővároson belül nem feltétlenül ők látják el a kerületeket. Érdekesség, hogy a Keresztúri úton 1967-ben a virágkertészet mellett még 100 holdon faiskola is létezett, éves szinten mintegy 300 ezer rózsaoltvány termesztése zajlott, további tíz holdon pedig hagymásokat neveltek. Mára ennek nyoma sincs, bár a terület maga most is rendelkezésre áll. Nagyon hosszú csend, folyamatos leromlás után az elmúlt időben lódult meg ismét a telep, és megindult a több ütemre bontott rehabilitációja. Kiss Tímea szerint a távoli jövőben valahová oda kellene visszajutni, ahol 1967-ben álltak, de sokkal korszerűbb és automatizált alapokon. Ennek az első lépcsőjét látjuk most a szemünk előtt kibontakozni, reméljük új reneszánsz lesz belőle. A tervek között szerepel a Keresztúri úti telepen az egyetemi gyakornoki és a szakképző program szélesítése is. Elhivatott kertészeket akarnak itt kinevelni, akik aztán a FŐKERT-nél is megtalálhatják a számításukat. Ami azt illeti jó látni, hogy amit itt lefektettek 1862-ben, az bő 150 évvel később, ha más formában is, de ugyanabban a szellemben tör utat magának. Hogy van egy hely, ahol a tájhasználati forma ugyanaz maradt: a város szolgálatába állított dísznövénytermesztés. Amikor tehát a Margitszigeten, a Városligetben, a Népligetben, a Gellért-hegyen, netán a Deák téren, vagy a Clark Ádám téren vagy a Várban sétálgatunk, és rátéved a szemünk a virágágyásokra, jusson eszünkben, hogy azok itt születtek, a Rákosvölgyben egy üvegház vagy egy fólia alatt. S míg kikerültek a köztérre, számtalan gondos kézen mentek keresztül. Becsüljük meg őket, szebbé teszik a mindennapjainkat. 15 Új fólia fejlesztés
