Budapest, 2019. (42. évfolyam)

10. szám, október - Bardóczi Sándor: Ahol a főváros virágai születnek

SZÖVEG ÉS FOTÓ: BARDÓCZI SÁNDOR 13 Az 1842-ben alakult Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelési Egyesület létrejötte körül olyan emberek bábás­kodtak, mint Kossuth Lajos , gróf Batthyány Lajos és József nádor. A MIKÉFE a zsidó fiatalok ipari és mezőgazdasági szakipari pályájának elősegítője kívánt lenni, s 1862-től kertészeti szakképzést is meghonosított. Ez lépett aztán szintet 1908-ban, amikor bennlakásos kertészképző telep alakult ki a Rákos-patak völgyében, a Keresztúri út 130–134-ben, mintegy 90 holdon. A kertészeti tevékenység akkor már nem volt ismeretlen ezen a területen, hiszen a Rákos-patak mentén bolgárkertészetek egész sora virágzott. A Múlt-Kor történelmi magazin 2009 július 10-i szá­mában felidézett telep valódi kultúrtörténeti érde­kesség Budapest életében: a korai kibucok elvei szerint működött, a bentlakók közös kasszán éltek, közös volt az étkezdéjük is, ahol a telepen termelt javak kerültek az asztalra. A MIKÉFE telep fő profil­ja (a méhészet, baromfi-tenyésztés, tehenészet, konyhakertészet, szőlészet és faiskola mellett) már akkor is egyértelműen a virágtermesztés volt. A múlt század húszas éveiben a kibuc a zsidó­törvények árnyékában az ország legjelentősebb virágkertészetévé nőtte ki magát, és a legelegán­sabb belvárosi virágboltoknak szállított. A pros­peráló termesztőtelepet a nyilas idők sodorták el teljesen, de nem véglegesen. A MIKÉFE időket ma már csak egy gyönyörű régi, de még ma is haszná­latban lévő üvegház idézi meg a Keresztúri úton. Van több másik meglévő, ámde romos állapotban lévő üvegház is, amelyeket azonban mára telje­sen benőtt a növényzet. Egyszer – ha majd a telep többi részét teljesen rendbe raktuk – szeretném, ha ez egy Kertész Múzeum lenne – ábrándozik az egykori üvegházak szép részleteit mutogató Kiss Tímea, a FŐKERT termesztőtelepének vezetője. A háború után az itt hagyott romokon az államosí­tást követően ugyanis a Fővárosi Kertészeti Vállalat vette át a telep gondozását és újra a virágkertészet szolgálatába állította a területet. Tímea az idei OMÉK-en megkapta a díszkertész szakmától az Év Dísznövénykertésze Díjat. Ahogy beszélgetek vele, egyre inkább bizonyosodik be számomra: megérdemelten. Szerinte kétféle ember van az ide jelentkező munkatársak között: az egyik típusú egy nap után elmegy, a másik pedig évtizedekig itt ragad, mert ezt a szakmát Ahol a főváros virágai születnek A régi üvegházak is szolgálatban

Next

/
Oldalképek
Tartalom