Budapest, 2019. (42. évfolyam)
8. szám, augusztus - Tocsics Iván: Lakásügyi paradoxon: minél több a pénz, annál kevesebb az esély lakásra?
és a kilakoltatásokat, amennyiben ezek nyomán a lakók lakástalanná válnának. A spanyol alkotmánybíróság azonban mindkét regionális kezdeményezést megsemmisítette, arra hivatkozva, hogy ellentétesek a nemzeti jogszabályokkal és az ország általános gazdasági érdekeivel. Válaszul Katalóniában a szabályozást néhány módosítással újra előterjesztették, és a katalán parlament újra elfogadta azt. Néhány ország szabályozással vagy pénzügyi ösztönzőkkel a magán ingatlanbefektetéseket megfizethető lakások építése felé tereli, így például Franciaországban és Németországban kötelező előírás, hogy az új ingatlanfejlesztések adott hányadát elérhető árú lakásokként kell forgalomba hozni. Mit tehetnek az önkormányzatok? A lakhatás financializációjának negatív hatásai elsőként és legerősebben helyi szinten, a városi lakáspiacokon érződnek. A különbségek azonban nagyok az európai városok között: a politikai vezetés jellegétől függően egy ország városai teljesen különböző választ adhatnak ugyanarra a kihívásra. Közösség-vezérelt lakhatási modellek A közösségi földalap (Community Land Trust) egy izgalmas angolszász modell, amelynek keretében a közösségek összefognak, hogy megoldják a lakhatási gondokat. (https://cooperativecity.org/wpcon tent/uploads/2017/11/Funding-the-Cooperative-City_Community- Finance-and-the-Economy-of-Civic-Spaces.pdf) A csoport, ha érzékeli, hogy a lakhatási szükségletek nincsenek kellően kielégítve, először is telket keres, például önkormányzati tulajdonú földért folyamodnak, esetleg megegyeznek egy helyi gazdálkodóval, tőkét egy etikus kölcsönzőtől szerezve. Következő lépésként új házakat építenek, vagy a már meglévőket megfizethetővé teszik. Amikor a közösség eléri, hogy saját tulajdonában legyen a föld, megfizethetővé tudják tenni a lakhatást. Az elkészült lakásokat eladják a piaci ár nagyjából feléért, vagy megosztott/közös tulajdonú modell szerint hasznosítják, esetleg szociális bérlakásként adják ki. A közösségi földalap a földet benn tartja az alapban, elválasztva annak értékét az épületétől, és rögzíti, hogy milyen áron adhatók el később az épületek: minden értéknövekedés a közösségi földalapban marad, és a közösség javára hasznosul, tehát a folyamatból a profit motívum ki van zárva. A közösségi tulajdonú városi telkek új hasznosítási módja Berlin híres a piacorientált ingatlanfejlesztési modell meghaladását célzó törekvéseiről. Itt dolgozták ki a „StadtNeuDenken” kezdeményezést, amelynek lényege az ingatlanok eladásának rendhagyó módja: a telek nem a legtöbb pénzt kínáló pályázóé lesz, hanem azé, aki az előre meghatározott funkciót elfogadja, és a legjobb fejlesztési tervet teszi le az asztalra. (http://stadt-neudenken.tumblr.com) Ezt az ötletet gyorsan átvette a párizsi önkormányzat, és nem sokkal Anne Hidalgo 2014-es főpolgármesterré választása után meghirdették a „Találjuk ki újra Párizst” (Reinventer Paris) pályázati rendszert 23, az önkormányzat tulajdonában álló városi helyszínre. Nem közöltek értékesítési irányárat, mert az ár nagyban függött a jövőbeni használat jellegétől. Nem a legtöbbet ígérő pályázónak kívánták eladni az ingatlanokat, a pályázatok elbírálásakor fontosabb volt a hasznosítási elképzelés, mint a bevétel. Erősítendő az innovativitást, csak multidiszciplináris pályázó csapatoknak adtak esélyt, amelyekben kezdettől fogva részt vettek az ingatlan majdani használói. A pályázat nagyon sikeres volt, úgyhogy azóta két újabb fordulót bonyolítottak le, hasonló elvek szerint. (www.reinventer. paris/en/home/) A lakhatási spekuláció elleni önkormányzati szabályozás Bécs 220 ezer városi bérleményével a világ legnagyobb „háziura”. A város gyors növekedése, évente 12–20 ezer ember odaköltözése legalább évi hatezer új lakás építését teszi szükségessé. Ez felkeltette a nemzetközi befektetők érdeklődését, megnőtt a kereslet a lakásépítésre alkalmas területek iránt. Bécs vezetői gyorsan felismerték, hogy ha a szabad versenyt ráengedik az ingatlanpiacra, akkor a nemzetközi befektetők az egekbe hajtják fel a lakásépítésre alkalmas kevés tartalék terület árát. Össztársadalmi érdek annak megakadályozása, hogy a lakhatási piac változásai bizonyos rétegeket kiszorítsanak a városból. A spekulációs ingatlanbefektetések iránti megnövekedett érdeklődésre a város vezetői gyorsan léptek. Olyan szabályrendszert vezettek be, amely korlátozza a megfizethető lakhatásra alkalmas területekhez való befektetői hozzáférést: meghatározza az egyes földterületek legmagasabb árát, maximálja a lakbért, továbbá megtiltja, hogy a lakásokat 40 év letelte előtt elidegenítsék. Egy másik döntés előírja, hogy az új lakásépítési projektek során épített lakások legalább fele (később kétharmada) meg kell hogy feleljen a város által megszabott megfizethető lakhatási feltételeknek. Egy speciális eset: az Airbnb Az Airbnb az innovatív és népszerű közösségi (megosztáson alapuló, sharing economy) gazdaság egyik legismertebb példája. Azonban a lakásszektort illetően a közösségi gazdaság szinte minden ígérete hamisnak bizonyult. Nem igazolódott be, hogy a közösségi gazdaság csökkenti az egyenlőtlenségeket, és hozzájárul a fenntarthatósághoz. Az Airbnb ingatlanok általában ugyanszöveg és FOTÓ : TOCSICS IVÁN 9 épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ Bécs, az új Hauptbahnhof városrész fejlesztők által épített új lakóházai, amelyeket a város szubvencionál és ennek fejében sok a közösségi használatú rész, 2017
