Budapest, 2019. (42. évfolyam)
7. szám, július - Buza Péter: HEREIN! - Mátyás,az igazságos
9 te papírra mindazt, amit a Pestre migráló ősatyjáról, a hozzánk bevándorló Mathias Hereinről megőriztek a família generációi. Mint már a sorozat legelső írásában olvashatták, a nagy pesti árvíz évében keveredett ide. Meglehetősen sajátos okból indult neki a világnak a Prágától mintegy harminc kilométerre délnyugatra fekvő kisvárosból, Berounból (Beraun). Sorozásra szólították a legényeket, zene, tánc, toborzás: sok-sok bor. A mészároslegény, aki atyjának, Johann Herein nek keze alatt tanulta a mesterséget, lerészegedve az őrmester tenyerébe csapott, s aláírta saját tíz esztendőre szóló ítéletét. Másnap reggelre, kijózanodván, menekülőre fogta. Bécsbe megy – árulta el a szüleinek –, de nem jutott el a császárvárosig, mert ott éppen pestisjárvány dúlt. „A késő esti órákban érkezett Pestre, vándorládájára hajtva fejét a Gressen palota kapualjában töltötte az első éjszakáját, ott, ahol ma báró Eötvös szobra áll” – fejezi be dédapja történetének ezt a sorsdöntő epizódját a dédunoka. Ami azt illeti, emlékezetes pestisjárvány nem volt Bécsben abban az esztendőben, s kolera se – gyakran összetévesztik az írásos források is ezt a két epidémiát. Továbbá, noha igyekeztem, Rövid ideig a híres-hírhedt Zrínyit vitte Mátyás (a kép közepén áll a kis sarokhomlokzatos-tornyos ház, ennek a földszintjén működött az üzlet) Herein kávés fénykorában szöveg: BUZA PÉTER
