Budapest, 2019. (42. évfolyam)
7. szám, július - Horváth Júlia Borbála: A Király utcából a Tündérvásárba
A Király utcai boltban poros csönd honol. Semmivel sem kisebb vagy nagyobb, mint már néhányszor az elmúlt évtizedben, amikor hol ezért, hol meg azért zárva tartották. 2009-ben az önkormányzat értékesíteni kívánta az üzlethelyiséget, utána egy betegséget követő kórházi kezelés, s az elhúzódó jogvita miatt szintén nem nyithatott ki. „Minek az már magának?!” Efféle kérdést csak nagyon lelketlen ember tehet fel, vagy olyan, aki éppen hogy nagyon is tudja, ismeri a biznisz mibenlétét. Hogy ő valaha tud-e majd könyvet írni az életéről, kétséges. Dr. Berényi Zsuzsanna tudott, benne Ber ger Márkus nagyapai örökségének történetét. Mandzsettagomboktól a Nemzeti Áldozatkészségig Az 1899-ben alakult üzem tevékenysége különböző korszakok során alakult ki. Eleinte, a múlt századfordulón oly divatos kézelőgombokat gyártottak a jelvények mellett. Óriási előrelépés volt, amikor a nagyapa 1911-ben Erzsébetfalváról Erzsébetvárosba, a Kazinczy utca 10. szám alá költöztette a műhelyt, és támogatásként megkapta a korábban bérelt állami gépeket. Az üzemben tizenhat alkalmazott dolgozott. Később a fia – Zsuzsanna édesapja, aki a nevét Berényi Lajosra magyarította – beszállt a jelvénygyártásba. Az első világháború kitörésekor a 17 éves Lajos katonának állt, de alkatánál fogva alkalmatlan szöveg: HORVÁTH JÚLIA BORBÁLA FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 5 A Király utcából a Tündérvásárba Berényi Zsuzsannáról, az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyár tulajdonosáról, a BUDAPEST 2007. március havi számában olvashattak az érdeklődők. „Ritka pillanat manapság, hogy a telefont maga a gyárigazgató veszi fel. A gazdasági igazgató. Az értékesítési és marketing menedzser. A dizájner és anyagbeszerző szakmunkás-segédmunkás, s ki tudja, mi még – egy személyben.” A nem mellesleg matematikai nyelvész, történész, akkor nemcsak saját hosszú, makacs életpályájáról mesélt, hanem a miénkről is; néhány héttel ezelőtt azonban Zsuzsa néni útja végére ért. Ezzel az összeállítással emlékezünk rá. (Az idézetek Az első magyar tűzzománc jelvénygyár jelvénygyűjteménye című, saját könyvéből valók.)
