Budapest, 2019. (42. évfolyam)
7. szám, július - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Jaj, úgy élvezem…
BUDA PEST 201 9 / 7 22 ... én a strandot, ottan annyira szép és jó – van-e széles e hazában ötven felett, aki ne tudná folytatni ezt a bárgyú kis dalocskát? Mit is élveztünk rajta annyira? Ki tudja már. Nem léteztek különleges hidratáló, ki tudja, hány faktoros kencék, semmit nem tudtunk az UV-B sugarakról, legfeljebb bergamottos, narancsszínű napolaj kandikált ki a strandtáskákból, habzott a kőbányai, sült a lángos, főtt a virsli, javakorabeli férfiak vizes zsebkendővel a fejükön sakkoztak a medencében, kisfiúk labdáztak, nagymamák horgoltak az árnyékban csehszlovák pokrócokon. Eperfagyit lehetett kapni meg citromot, nem kézműves levendulást meg sóskaramellt. Vízen járó labda és sodrófolyosó Élménymedence, sodrófolyosó, óriáscsúszda, külön gyerekpancsoló, játszótér, wellness birodalom, fitneszterem, bio- és aromaszauna sehol. Igaz, a belépődíj 10 forint, nem négy-ötezer. A kabinos mesterség még létezett, nem kapta meg csak úgy az ember a szekrénykulcsot a pénztárnál. Ismeretlen volt a családi belépőjegy, és a „túlfürdési letéti díjról” sem hallott senki. (Szép magyar kifejezés, nem?) A strandolás olcsó szórakozásnak számított, mindenki meg tudta fizetni. Ma erről szó sincs. Nyugdíjas már strandra egyébként se jár, legfeljebb reumaorvostól kunyerál OEP alapon bérletet fürdőbe. Egy kétgyerekes családnak egy hétvégi strandolás belépőkkel, étellel, itallal 16 ezer, nagyon szolidan számolva. De van, ahol a családi belépőjegy 16 ezer fölött van. Amikor egy gombóc fagylalt 300 forint, lehet, hogy még több lesz az esti végszámla... Akkor még nem beszéltünk parkolási díjról, benzinről. Igaz, inkább a tömegközlekedés dívott hajdanán, lévén, hogy az autó luxusnak számított. Az Aquaworldbe például 16190 a családi jegy, 6490 a felnőtt belépő. De ezért nem biztos, hogy kapunk napozóágyat. Nem garantált a „napozóágyak kizárólagos biztosítása” – olvasom a szokásos nyakatekert hivatali megfogalmazást a honlapon. Viszont ingyen buszjárat indul a Hősök teréről, és kínálnak 3 órás jegyet meg esti jegyet is, annak, aki mondjuk két és fél órát akar lubickolni – a többi az öltözés-vetkőzés idejét foglalja magában. A vízen járó labda meg a búvárszolgáltatás külön fizetendő. Persze, szükséges a fejlődés, megannyi örömét érzékeljük nap, mint nap, ez tesz bennünket, úgy-ahogy, boldoggá... Csakhogy mostanság nem elég a víz, a napfény, ma szórakoztatni kell. Ez egy amerikai importfíling, a mai ember nincs el magában, nem élvezi csak úgy a számtalan medencét, a napfényt – az ő figyelmét attrakciókkal kell elterelni a valóságról. Enyhén infantilis dolog ez, de hát mi még egy szót se szóljunk, Disneylandek egyelőre, hál’istennek, nincsenek. Izgalmas-e a még a bikini? Élménymedence nélkül mindenesetre ma nem élet az élet! Állítólag az internet, a percenként villódzó klipek, reklámfilmek, a Facebook és a mobiltelefonok korában egy sima víztükör látványa nem köti le a kamaszokat... Jaj, úgy élvezem... MÁS KOR – MÁSKÉNT
