Budapest, 2019. (42. évfolyam)
6. szám, június - Rácz János: Kinek integet
SZÖVEG: RÁCZ JÁNOS 19 Írásom tárgya Pátzay Pál Integető című szobra. Nem a kisplasztikai változata, hanem a majd kétszeres embernagyságú szobor, amely az ötvenes évektől a kilencvenes évekig a Szépvölgyi úton lévő, legutoljára MMG Automatika Műveknek nevezett cég kapujában, egy magas oszlop tetején lengette kendőjét a szélben. Kinek lengette? Kinek integet? Első korszakában – vélhettük – az uralkodó kurzus szellemében a reggel serényen munkába igyekvőket üdvözölte, majd műszak után búcsúzóul lobogtatott feléjük egyet. 1976-ban költöztem a környékre, s mikor megpillantottam, ismerősként csodálkoztam rá: hát itt vagy? Hisz tudok rólad, s azt is tudom, miért mered olyan nagyon távolba a tekinteted. Te nem a Szépvölgyi úton felfelé bandukolókat kutatod, hanem kezed is azért emeled árnyékolólag szemed fölé, hogy a pesti oldalon, vagy húsz kilométer távolságban megpillantsd azt, akit oly nagyon vársz. Mert Pátzay ezt a szobrot a Ferihegyi repülőtér építésekor alkotta állami megrendelésre. Amit valahol, valamikor egy újságban olvastam, csak éppen arra nem emlékeztem, mikor és melyikben, Amit viszont akkor és azóta is tudok: a repülőgép mindig a széllel szemben száll le, ha valaki egy kifutópálya végén várja a pálya túlsó vége felől, tehát szemből leszállni készülő gépet, azt elkerülhetetlenül hátszél fújja. Repülőmérnök a szakmám, s nagyon értékeltem az alkotó ihletgyűjtő „tereptanulmányát”. Szóval ez volt az „ismeretségünk” alapja. Évekkel később, amikor a Ferihegy 1-es terminál felújítása folyt, repüléstörténettel foglalkozó kollégámnak megemlítettem, hogy nem lehetne-e idehozatni végre a szobrot, hiszen ide készült. Azt a választ kaptam, hogy remek a történetem, de ha eredményt szeretnék elérni, akkor hozzak valamiféle bizonyítékot az esetről. Gyerekjátéknak tűnt, mert még megvoltak az évekkel azelőtt gyűjtött képzőművészeti s Budapest-történeti írásokat tartalmazó folyóirataim. Gondoltam, kis kereséssel meglelem, s indulhat a „projekt”! Túrtam az anyagokat, semmi. Gyakorlott könyvtárlátogatóként úgy gondoltam, elég elmenni a Széchényi Könyvtárba, s máris kezemben lesz a dokumentum. Kutatás, semmi, könyvtárosi, majd művészettörténészi segítség kérése, eredmény nulla, Budapest Galériánál érdeklődés, hasztalan. De aztán jött a rendszerváltás, az MMG Automatika művek bezárta Szépvölgyi úti telepét, s komoly irodaingatlan-fejlesztés kezdődött ott. Kapu, kapuoszlop lerombolva, az integető eltűnt. Halvány bizakodó érzés kelt bennem, hogy remélhetően nem színesfémhulladék lett belőle. Aztán egyszer csak megérkezett az első jó hír: az interneten felfedeztem a szobor képét a KOGART honlapján. Írtam nekik, s megtudtam, hogy nem a KOGART Alapítvány tulajdona, hanem Kovács Gábor úr magángyűjteményének darabja. S ekkor ért a másik kellemes meglepetés. Gondoltam, már annyi digitális archívum van, hogy talán könnyebb lesz általuk megkeresni a régen olvasott cikket. S így is lett. A Pátzay-interjú a Ludas Matyiban jelent meg (1972. július 27. Humor ügyben Pátzay Pálnál, szerző Sólyom László ). „Pátzay Pál mondja: A Ferihegyi repülőtér építésekor rendeltek tőlem egy szobrot, amely az érkezőket üdvözli. Elkészítettem ezt a nőalakot – mutat a háta mögé –, és bemutattam Bebrits elvtársnak, az akkori közlekedésügyi miniszternek. Azt mondta, nagyon tetszik neki a szobor, de áruljam el, miért van az, hogy hátulról előre fújja a szél a nő szoknyáját. – Azt akarja mondani – válaszoltam –, hogy a repülőgép a széllel szemben szeret leszállni. Riporter: – A meggyőző érv után természetesen átvették a szobrot. – A minisztérium átvette volna, de később kihúzták a költségvetésből. Jelenleg Óbudán, a Finommechanikai Művek előtt üdvözli a munkába érkezőket.” Ezután már csak egy kérdés maradt: jól sejtem-e, hogy talán ez az egyetlen neves szobrunk, amit hátszél fúj? Kinek integet? Forrás: Kieselbach Archivum Forrás: Kogart Archivum
