Budapest, 2019. (42. évfolyam)
6. szám, június - Zsigmond Gábor: Tengerészpalota a City szívében
BUDAPEST 2019 /6 14 Az épület kiváló fekvését, a cég jelentőségét, no és persze a házon dolgozó kiváló szakemberek neveit látva nem is annyira meglepő, hogy a palota több mint kétmillió koronába került. Neobarokk hangulatú eklektikus épületét a társaság említett fiumei palotájával szimbolikusan össze is kapcsolták, ugyanis mindkettő homlokzatán ott áll az a négy szobor, amelyek a társaság hajói által rendszeresen látogatott kontinenseket hivatottak jelképezni. Elkészítésükre nem kisebb művészt kértek fel, mint Ligeti Miklóst, a kor egyik legtöbbet foglalkoz tatott szobrászát. (Két szobor egyébként a második világháború idején megsérült, később Buza Barna állította őket helyre.) Az épületen található sok-sok hajóorr és kötélzetmotívum Szabó Antal nevéhez kötődik, aki Meinig másik jól ismert budapesti épületén, a Wenckheim palotán is dolgozott, de a fiumei kormányzói palota homlokzatának is ő volt a mestere. A pompás kovácsoltvas kapu Jungfer Gyula munkája. A palota egy viszony lag ismert eleme az a mennyezeti allegórikus tengeri jelenet – az Adria istennője ujjongó tritonok környezetében kiemelkedik a habokból –, amelyet korábban egyesek Lotz Károlynak, mások Lyka Károly nak vagy az ő valamelyik tanítványának tulajdonítottak. A korabeli Vasárnapi Újság természetesen megnevezi az alkotót, Tardos (Krenner) Vik tort, aki a Vígszínház mennyezetét és az országház ebédlőjének freskóit is készítette. Tardos egyébként valóban Lotz tanítványa volt. Dolgozott még a házon Antony István kőfaragó, aki eközben a Szépművészeti Múzeum kőfaragójaként is tevékenykedett. A belső kőfaragó munkákat a Kauser és társa cég végezte, a vasmunkák java a Danubius gyárból érkezett, a mára eltűnt nagyszabású kovácsoltvas udvari kandeláber Hajós Bálint remekműve volt. A földszinten három fronton is üzleteket lehetett kialakítani, a mezzanin szinten az Adria irodái voltak, az első emeleten reprezentatív terek és két nagy lakás kapott helyet. A második és harmadik emeleten három-három lakást alakítottak ki az Adria tisztviselői számára. Ezeket a Zoltán utcából lehetett megközelíteni. Meglepő módon még a belső terek is máig sugallják az egykori magyar tengerészeti társaság gazdagságát és tekintélyét. A hatalmas hall cseresznyefa burkolatai, a faragott ajtókeretek, a páratlan csillárok és tükrök, a görög kariatidákat és római lovasokat rejtő márványkandalló, a volt elnöki fogadószoba stukkózott mennyezetével és eredeti velencei tükrével ma is itt vannak, mintha a cég vezetői csak tegnap hagyták volna abba a munkát. Tavasz? Feltámadás? Minden jól is ment egészen az első világháborúig. Stabilan tudták fizetni az évenkénti tíz százalék körüli osztalékot, papírjaik jól teljesítettek a tőzsdén, hajóik rendszeresen járták az amerikai, európai és észak-afrikai kikötőket. A magyar tengeri hajók lajstromában ekkor már 549 vízi jármű szerepelt, köztük 137 gőzhajó. A világkereskedés mintegy tíz százaléka Fiumén keresztül bonyolódott. Ezek a hajók hozták Magyarországra például a brazil kávét, az egyiptomi dohányt, vitték a magyar lisztet, a Ganz gépeit, a fiumei torpedót. A háború miatt aztán a hajópark egy részét katonai célokra kellett használni a balkáni szállításokhoz, jó néhányat pedig lefoglaltak ellenségessé vált kikötőkben. 1918 után – minthogy az ország Fiumét is elvesztette, és az Adria olasz társasággá alakult át – az épületben meglehetősen vegyes funkciók találtak helyet. Az Adria Rt. képviseleti irodája még az 1920-as években is működött itt, igaz ekkor már csak dr. Kovács
