Budapest, 2019. (42. évfolyam)
6. szám, június - Zsigmond Gábor: Tengerészpalota a City szívében
szöveg és fotó: ZSIGMOND GÁBOR 13 bérlakások is átvetettek. Az üzlethelyiségek azonban a tőzsdepalota már megkezdett építkezésének befejezése után, bizonyára előnyösen lesznek bérbeadhatók. Palotánk építkezése minden irányban kielégítőleg sikerült s díszére szolgál a fővárosnak.” A formálódó pesti Cityben felépíteni ezt az iroda- és lakáskomplexumot minden bizonnyal jó befektetés volt, és a tulajdonosok láthatóan bíztak a szomszédság hamarosan beérő beruházásaiban. Az Osztrák-Magyar Bank budapesti fiókintézetét még alapozták, a Tőzsdepalota munkálatainak még csak az előkészítése folyt. A másik szomszédos telekre később éppen Meinig Arthur tervei szerint készült el Dungyerszky Lázár bérpalotája. Természetesen az Adria Rt. a megelőző két évtizedben sem működött budapesti irodák nélkül, főleg, hogy az éves közgyűléseket a fővárosban kellett megtartani. Míg az üzletigazgatóság Fiumében dolgozott, a budapesti ügyeket korábban a Ferencz József tér 6-ban, Pest egyik első palota jellegű bérházában, a Lánchíd tövénél álló Nákó-házban intézték. (Ezt viszont megvette a Gresham biztosító, majd elbontatta, és helyére 1904-ben már építették a ma is álló Gresham palotát.) A Szabadság téri telekre tervezett pazar házra 1900. május 2-án kapták meg az építési engedélyt, ahol aztán hangyaszorgalommal folyt a magyar tengeri kereskedelem egy jó részének irányítása. Egészen az első világháború elvesztéséig. Az épület és tulajdonosának története – különösen a második világháború után – egyre inkább a szürkeségbe veszett. Ha valaki ma a Vécsey és a Zoltán utca között, a Szabadság tér 16. számú épületbe besétál, könnyen úgy érezheti magát, mintha egy elsüllyedt óceánjáró gyomrában járna. Egy elveszett világ emlékei tárulnak fel: velencei tükrök, tengeri faliképek, selyemtapéta, díszes ebédlőterem, elegáns lépcsőkorlát, titkos páncélszekrény... „Hazának használj!” Az építtető társaság története az osztrák-magyar kiegyezés utáni gazdasági átalakulás lehetőségeinek évkörébe nyúlik visz sza, amikor a magyar agrártermékek előtt – részben a kormány ösztönzésére – új csatornák nyíltak meg a nyugat-európai piac elérésére. Az 1870-es években indult üzlet alapja a budapesti malmokban őrölt kiváló minőségű liszt volt. Ezt vitték ugyanis kezdetben a magyar állam által támogatott első gőzhajók a corpus separatumként immáron harmadszor is Magyarországhoz csatolt Fiuméből a brit kikötőkbe. Innentől érthető, hogy Adria Rt. 1880-ban még brit-magyar vegyesvállalatként jött létre Adria Steamship Company néven, majd 1881-től működött Adria Magyar Tengeri Hajózási Részvénytársaságként, 1891-től már „királyi” jelzővel. Ekkoriban a cég tizenegy korszerű gőzhajóval rendelkezett (1914-ben harminchattal!) és ügynökségei voltak – többek között – Glasgowban, Liverpoolban, Máltán, Rio de Janeiróban, New Yorkban, Chicagóban, Algírban, Calcuttában, Port Saidban, összesen közel félszáz, a világ kereskedelmi életében fontos városban. A vállalat székhelye Budapest, üzleti központja pedig Fiume volt, ahol 1897-ben adták át Freund Vilmos tervei szerint a rak parton az ottani Adria Palotát. A társaság hajói a kikötővárosból indulva – a törvényben előírt és egyébként megtérülő állami támogatások szerint – bejárták a brit, francia, olasz, spanyol, dél-amerikai, majd a görög és az észak-afrikai kikötőket is, szerződéses járatai pedig részt vettek az amerikai kivándorlási, majd a visszavándorlási üzletben. (Ennek legismertebb epizódja, amikor a Cunard Line-nal közösen működtetett Carpathia gőzhajó jelen volt a Titanic túlélőinek mentésénél, Lengyel Árpád hajóorvossal és többek közt magyar visszavándorlókkal a fedélzetén.) A háború előtt öt hatalmas luxus óceánjáró hajót is rendeltek, amelyekkel a Kanári-szigeteki járatokat kezdték felszerelni. Mert bár az áruszállítás volt a fő profil, személyszállításra is alkalmas hajóik korábban is voltak. Ezeken minőségi magyar élelmiszereket kellett felszolgálni, de például a legújabb mozifilmeket is vetítették. A gőzösökön a Monarchia sajátos, piros-fehér-zöld színeket is magában foglaló lobogója mellett ott lengett a társaság zöld zászlaja, rajta a „Hazának használj!” felirattal. Ez a szöveg a társaság címerével együtt a mai napig olvasható a Szabadság téri palota bejárata fölött (ahogyan az egykori bálterem mennyezetén is).
