Budapest, 2019. (42. évfolyam)
1. szám, január - Jolsvai András: SZOBORPARKŐR - Téli rege
15 BUD A PEST 201 9 / 1 szöveg: JOLSVAI ANDRÁS fotó: TANYI ADRIENNE Szoborparkőr Mai történetünk olvas tán minden kezdő posztmodernyik megnyalhatná mind a (minimum) tíz ujját. Ezúttal ugyanis arra keresünk példát, hogyan változtatja meg, alakítja át, teszi zárójelbe, gondolja tovább a bölcs természet, ha hagyják, az emberi kéz alkotásait. Egyszerűbben szólva: mi történik, ha leesik a hó. Hogy általában mi történik ilyenkor fényes fővárosunkban, azt mindenki tudja, aki csak egyetlen telet is eltöltött itt. Az illetékesek előbb fogadkoznak, hogy felkészültek a télre, aztán, amikor a tél tényleg megérkezik, a lovak közé dobják a gyeplőt, és bölcsen rábízzák a pestiekre, meneküljenek, ahogy a torkukon kifér. A legemlékezetesebb tanács, amely ily esetben eddig elhangzott, úgy szólt, hogy mindenki üljön át egy másik autóba. Majd ez az eseménysor évről évre ismétlődik, nekünk, bennszülötteknek pedig a szemünk se rebben már. Nem is érdemel több szót az egész. Hanem hogy mi történik például a köztéri szobrok világában, arról igenis érdemes szavakat ejteni. Az történik ugyanis (leszámítva azt a néhány kivételezett alkotást, melyeket letakarnak, bedobozolnak ilyenkor), hogy a hó meg a jég meg a zúzmara és a többi tehetséges alkotó ilyenkor átrajzolja kissé a művet. Aki veszi a fáradtságot, és télvíz idején végiglátogat néhányat, emlékezetes tárlattal gazdagodhat. Olyannal ráadásul, melyet – ha nem örökít meg fotón vagy filmen – a tavasz végleg kiradíroz majd a pesti műalkotások világából. Ez az efemer jelleg, mondanunk sem kell, csak növeli a műalkotás értékét. (Fogjuk fel az egészet egyfajta természet adta performance-nak, s máris jobb kedvünk lesz.) Példánkat ezúttal a hajdani Bomba térről vettük. Amely ma az első független magyar miniszterelnök nevét viseli. A róla készült szobrot alakította át a tél Batthyány Lajosból egyszerű hóbagollyá. Nem vagyok biztos benne, hogy nem így jártunk jobban. Sietek leszögezni, hogy egyébként nagy rajongója vagyok Stre meny Géza művészetének. Bámu lom könnyed kezét, mely minden anyaggal elbír, szeretem iróniáját, értékelem térszemléletét, mellyel játékosan kitágítja a teret szobrai körül. És emberi tartását is nagyra értékelem, hogy képes volt hosszú évtizedeket várni, mire tervei(nek egy része) valósággá válhatott. A közös képviselőt „ábrázoló” cégére meg egyszerűen zseniális. Egyszóval szeretem, amit Stremeny csinál, de a Batthyányszobor, lássuk be, nem tartozik művei első vonalába. Egyszerre szájbarágós (áprilisi törvények, pelikán, pecsét: sok!) és egyszerre vízen járó (és nem csupán a fél hajó miatt.) Egyszerre idealizál és realista, az ő miniszterelnöke olyan slank, mint a Görgey, viszont a szakálla is decensebb, mint amit a mártír megérdemelne. (És viselt.) Ezúttal az üzenet is csak annyi, hogy elég szégyen az országra, a fővárosra, hogy 2008-ig, születésének kettőszázegyedik évfordulójáig egyetlen egész alakos szobra sem volt Batthyány Lajosnak Budapesten. Na, most már tíz éve, hogy van. Nem is baj, ha a jótékony hó befedi időnként. Névjegy: Batthyány Lajos, Batthyány tér 7. Felállítva: 2008 Alkotó: Stremeny Géza Téli rege
