Budapest, 2019. (42. évfolyam)
5. szám, május - Buza Péter: HEREIN! Kenyér és kalács
5 szöveg: BUZA PÉTER Mici, ahogy a családban Máriát nevezték, földrajz-német szakos tanárként élte a pesti úriasszonyok életét. A város megfizette a pedagógusait. Majdnem minden este hangversenyen vagy az operában ünnepelte a zenét. Imádta, mint mindenki a famíliában. Édesapja, az ifjabbik Herein Mátyás, maga is komolyze ne-rajongó, szinte minden vasárnap vitte magával a Mátyás-templomba mind a két gyermekét. Noha Budakeszi igencsak messze volt még akkor Budától. Mici bátyjának, Gyulának a menye még egy mozzanatra emlékszik nagyapja korán elhalt nővérének életéből: egész vagyont költött el azokra a díszcsokrokra, amelyeket a művész be- s kijáró előtt nyújtott át az éppen aktuális vendégsztárnak. Cserébe a dedikált fényképért. A bukétákat mindig a híres virágosnál, Gelb Malvinnál köttette. Virágot Klemperernek „Megbotránkozva olvastam azt a szörnyűséget az ujságban, amit az én kedves Gelb Malvinomról, a gyönyörű virágkereskedések tulajdonosáról híreszteltek” – vág a téma elevenébe mindjárt az első mondattal a szerző, Szacelláry Györgyné , aki a Színházi Élet 1936. évi 11. számában írta meg az esetet: „Könnyes szemmel panaszkodott . (t. i. Gelb Malvin – B. P.) Éretlen és rosszindulatú forrásból az a hír terjedt el róla, hogy a virágoktól valami trópusi betegséget kapott, olyat, ami a mi éghajlatunk alatt elő sem fordul. Hát nem szörnyű ilyet kitalálni? (...) – Nekem csak az fáj – mondja – hogy soha az életemben nem bántottam senkit, én csak az üzletemnek és a vevőimnek élek. Miért bántanak? Mit akarnak ezzel elérni? (...) Igy akarják orozva letépni egy munkában eltöltött élet gyümölcseit?” Mostanra tudható: a fondorlatos terv, ha volt egyáltalán, nem sikerült. Gelb Malvin „ÉLŐVIRÁGTERME” , amelynek kirakata előtt – a Múzeum körút 23. szám üzletportál-soránál – rendszeresen megálltak a járókelők gyönyörködni, zavartalanul működött egészen a Budapestet elérő háború végnapjáig. Az egész hálózat minden más üzlete is, további boltok a Váci utca 1–3, a Teréz körút 10, a Szent István körút 24, az Andrássy út 5. szám alatt. Egészen az ötvenes évek elejéig. Állami virágboltok tépték le akkortól a „munkában eltöltött élet gyümölcseit”. Egészen biztosak lehetünk benne, hogy amikor Otto Klemperer 1936 májusában (nem először) Magyarországon vezényel (akkor a Budapesti Hangversenyzenekart), Herein Mátyás kávés unokája, Mária, azaz Mici innen vitte, a csokrot az imádott karmesternek, s kapta meg azt a dedikált fotográfiát, amelyet most testvérének, Gyulának az unokája, Mezei Kati őriz. Az épület, ahol Malvin központi üzletét berendezte, már a második adataiban ismert ház azon a telken, amelyet Országút 23. számmal jelöl a címtár. Az elsőt Bertha Sándor birtokolta. Patikus és tudós, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, testületének ellenőre (ma könyvvizsgálónak mondanánk). Lakást biztosított az épületben HEREIN! Kenyér és kalács Pest kávés kultúrája emelte rangra a két messziről jött idegent. Herein Mátyást, aki 1838-ban menekült ide, távol-délre, egy Prága közeli falucskából és Keiner Károlyt, aki két évtizeddel korábban a kelet-szudéta Bötenből érkezett. Mátyás az ő leányát, Máriát vette feleségül, már új hazájában. Fiúgyermekük atyja nevét kapta a keresztségben. Ifjabb Mátyás, a takarékpénztári hivatalnok nőül vette Buschmann Ferenc lányát: a nyomdász felmenői Potsdamban éltek. Fiukról, Gyuláról (a fotografáló piarista diákról s nemzetségéről) áprilisi számunkban meséltem. Következik most a Herein-saga újabb fejezete, nővéréről, Máriáról és a vele rokonságba keveredő pesti pékcsaládról. Herein Micinek Otto Klemperertől „A MŰVÉSZETEK KÖZÜL A LEGNAGYOBB HATÁSSAL VAN REÁM a zene s az énekművészet. Midőn az első nagy operát, Wagner Lohengrinjét hallottam, különösen a fenséges Grál szólam kötötte le a figyelmemet. Úgy sejteti az emberrel, hogy van valami szép, nemes, valami elrejtett, csodálatos Grál kincs, amelyet fel kell találnia. S keresi azt, kutat, küzd önmagával, az egész világgal, s nem jön reá. Ekkor felhangzik a Tannhäuserbeli zarándok-dal. Az ember belátja, hogy élete addig tévedés volt s hogy csak Istennél fogja megtalálni azt, amit addig hiába keresett. A vallás és vele egyesülve a művészet, megmutatja az utat az eddig fel nem lelt széphez és tökéleteshez, az elrejtett Grál kincshez.” (A művészet hatása az emberre – Mici iskolai dolgozata 1909-ben.)
