Budapest, 2019. (42. évfolyam)
4. szám, április - Csordás Lajos: KÉPES HÁZ - Egy lágymányosi timpanon
27 jegyzi meg Nagy Ildikó 1987-ben megjelent tanulmányában. Az 1939–40 körül hazatérő szobrászt itthon hivatalos részről meg nem értés fogadta, nemcsak a negyvenes, de az ötvenes években is. „A korszak bombasztikus köztéri szobrásza tában nem vesz részt. Óvodákhoz, gyermekintézményekhez kerülő állatfigurái egy tisztes szakmai és etikai szintet őriznek. Fokozatosan kialakítja azt a kettős életművet, amelyre minden önállóan gondolkodó magyar szobrász rákényszerül” – összegzi pályájának proble matikáját Nagy Ildikó. Vagyis: kisplasztikáiban megmarad a párizsi hatás, a hatvanas években kapott nagy köztéri szobormegbízásokban azonban maga is visszatér a korábban már elvetett naturális stílushoz. A hetvenes években állt be újabb fordulat formavilágában, amikor organikus absztrakt plasztikákkal kezdett kísérletezni. Lágymányosi utcai műtermén kívül kapott egy műhelyt a Várkert bazárban is. Ott alkotta nagyobb méretű műveit, köztük a Fehérvári úti ipariskola előtt felállított Tanítás című szobrát, vagy a herceghalmi állami gazdaság számára készített lószobrokat. A Lágymányosi utcai otthonban csak kisebb munkák születtek. Egyébként zárkózott életet élt itt, gyógypedagógus feleségével, Irma asszonnyal és tolmács lányával, Ildikóval – emlékszik az alattuk lakó szom széd, Meskó Bánk . Huszár Imre 1985-ben bekövetkezett halála után özvegye és lánya élt a lakásban, majd a kilencvenes években Ildikó maga maradt, amit valószínűleg nem tudott feldolgozni, és egy napon levetette magát az ötödikről. Szarvasok lélekvándorlása A mai tulajdonos, Varga Judit meghagy ta Huszár névtábláját a bejárati ajtó mellett: tiszteletből. Építészként végzett, jelenleg szabadúszó díszlettervezőként dolgozik, főleg filmprodukcióknak. Tizennégy éve vette meg az örököstől, Lőrincze Miklós festőmű vésztől a majdnem százhúsz négyzetméteres ingatlant, amely akkor már jó ideje üres volt. A beköltözés előtt belevágott egy jelentősebb felújításba, az átalakítás a kisebb helyiségeket érintette, a központi nagy műteremtér lényegében érintetlen maradt. Ez a lakás életének nagyszínpada, az étkező, a szalon, a nappali, a munkaszoba. A felújítás során nem cserélték ki a régi műteremablakokat. Judit ügyelt arra, hogy ne vesszenek el az eredeti részletek, sőt figyelt arra is, hogy az újonnan kialakított tetőteraszra vezető falépcső lapjainak profilja épp olyan lekerekített legyen, mint annak az öreg lépcsőnek a fokai, amelyen a bejárati ajtótól feljövünk. A lakásban most van valami wampos, erős női kisugárzás. Az előtér nagymintás, piros-fekete virágos tapétájában, a fekete székekben, vagy benn a műterem megannyi artisztikus tárgyában. Szigorúan véve nem mondható, hogy otthona műteremként funkcionál, de folyik benne művészi alkotó munka, hiszen általában itt készülnek a különböző produkciók díszlettervei. A művészet szelleme tehát tovább él benne és őrzi az elődök emlékét is. Huszár Imre saját magáról készített, kis portrészobra a könyvespolcról figyeli a műterem további életét. Furcsa, de a szarvasok is itt vannak. Igaz, Huszár art deco szobra nem áll már az ablaknál, de itt lóg a falon egy régi díszletből vásárolt királyi trófea, és Nagy Gabriella festménye, melynek főszereplője szintén egy ragyogó fejdíszű agancsos.
