Budapest, 2019. (42. évfolyam)
4. szám, április - Elek Lenke: MÁS KOR–MÁSKÉNT - Lúzer vagy? Nem, user!
BUDA PEST 201 9 / 4 14 Amikor világsztárok adják arcukat egy-egy márkához, többnyire egymást népszerűsítik. Igaz, kevésbé ismert színész még nem jöhet szóba, a világsztár meg inkább karrierje lefelé menő szakaszában mond igent – de az összefonódás, ritka kivételektől eltekintve, létrejön. Megesik, hogy a reklámfilm, sőt mi több filmsorozat olyan sikeres lesz, amit nem szégyell még mondjuk George Clooney sem – de ehhez a pénzen kívül ész kell meg tehetség. Állítólag minden nép másfajta reklámra vevő, hiszen szinte mindegyik plakát vagy kisfilm utal valamilyen, csak az adott országban ismert poénra, szokásra, történelmi helyzetre, csak nekünk érthető vicces szituációra, és kerül bizonyos utalásokat, amelyek sértőek lehetnek. Ami a tartalmat illeti, Magyarországon egy felmérés szerint „legtöbben az akciókra figyeltek fel (51 százalék), ahogyan a többi európai országban is. Nálunk a második legfontosabb tényező a vicc és a humor (38), harmadik a könnyen megjegyezhető márkanév vagy logó, együtt a reklám új és érdekes voltával, ami eltér a megszokottól (34-34).” Emlékszem rá, amikor még a régi rendszerben, a Magyar Kereskedelmi Kamarában, zártkörű vetítésen láthatták az újságírók a Cannes-i reklámfilmfesztivál legjobbjait. Ezeket moziban vagy tévében vetíteni értelmetlen lett volna, hiszen a hirdetett árukat és szolgáltatásokat nem lehetett kapni. De neves rendezők dolgoztak a világmárkáknak, sőt későbbi Oscar-díjasok néhány másodperces szellemes remekei is felbukkantak, alig lehetett bejutni a vetítőterembe. más kor–másként
