Budapest, 2019. (42. évfolyam)
4. szám, április - Jelinek Júda: ÉPÍTETT VILÁG - Egy gettó új élete?
SZÖVEG: JELINEK JÚDA 7 Csikágó Pesten A századfordulóra jellemző városiasodás és iparosodás korszakában jó üzletnek tűnhetett a telek beépítése, hogy a megállíthatatlanul növekvő számú gyári munkásság és a kispolgárok lakhatási igényeit orvosolják, a befektetők zsebeit pedig busás haszonnal tömjék ki, ám a vállalkozást bedöntötte a nagy hitelválság, a fejlesztés a bécsi Központi Földhitelbank tulajdonába került. 1884-ben a szomszédban megépült a Keleti pályaudvar, és a kerület is, ahogy Budapest – főleg Pest – többi része, rohamléptekkel fejlődött. Sorozatban születtek a három-, négyemeletes, igényes bérházak, a Százház utca környéke kis, egyemeletes, alacsony komfortú épületeivel leromlott, marginalizálódott. Kovács Lydia, a Vasárnapi Ujság tárcaírója, már 1913-ban ilyennek mutatja az állapotát: „A keleti pályaudvar mellett, a Thököly és az Aréna út modern palotái mögött rejtőzik a régi apacsfészek, Budapest székesfővárosnak legtipikusabb nyomortanyája”. Békés Pál Csikágó című regényének 1920 körül játszódó jelenetében „a vidék legveszedelmesebb zuga”ként említi a városrészt, ahonnan „a világháború előtt, amelynek nem volt még sorszáma, hajnalonta újságpapírba csomagolt, halott csecsemőket vittek a Fehér Kereszt Kórházba”. Fekete Gábor 1970-ben a Népszabadságban megjelent, A pesti Csikágó című cikkében számol be a Százház utca környékén fennálló változatlanul áldatlan Házak a Dózsa György út, Jobbágy utca és a Százház utca közötti területen. 1965. Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ
