Budapest, 2019. (42. évfolyam)

4. szám, április - Buza Péter: HEREIN! Piarista fotográfiák

5

Budakeszi, végállomás

(Első) Herein Gyula, az amatőr fotográfus, miután sikeresen elvégezte a Piarista Gimnáziumot, 1916-ban a műegyetemen szerzett vegyészdiplomát. A Kolozsvári m. kir. Bányászati Kutatóhivatal mérnökeként költözött haza, Magyarországra Trianon után. 1927-től a főváros pénzügyi igazgatóságának műszaki főellenőre, 1943-tól a budavidéki pénzügyi igazgatóság műszaki felügyelője. Szonda (Szontágh) Beátá

t vette nőül, aki családjával épp úgy rendszeresen Budakeszin nyaralt, ahogy Hereinék. Így lett a település végül az ő és leszármazottai otthonává, köztük ifjabb Gyuláé, Mezei Kati édesapjáé. Ifjabb Herein Mátyás Habsburg-imádó, különc fia Budakeszin halt meg 1978-ban, kilencvennégy éves korában. Az ő gyermeke, az ifjabb, a második Gyula (1928–2003), mezőgazdasági szakmérnökként élte hivatásos életét. S közben az egyik alapítója, sok éven át elnöke lett a budakeszi Szépítő Egyesületnek. A városnak posztumusz díszpolgára. A családja történetének okmányait, dokumentumait édesapjától örökölte, testvéreivel rendszerezte, s örökítette át gyermekeinek, köztük Mezei Katinak. Így és ezért ismerkedhetünk meg testközelből, mostantól, néhány újabb epizód emlékét megjelenítve, Mathias Herein családjának pesti karrierjével. S nézhetünk szembe közös múltunkkal. Nem vitás, van tanulság. álló régi épületében, az Árpád utca s az Ady Endre találkozási pontjának közelében. A várossá fejlődő, legszebb korszakát élő település életének egyik meghatározó személyisége lett, akiről s a kispesti Buschmannokról csak azért nem tudok most többet mesélni (túl azon, amit a Kispest anno című könyvemben róla és közvetlen felmenőiről már leírtam), mert unokájának özvegye úgy gondolja s mondja is, lezárva a telefonbeszélgetést: magánügye, amit ő a saját családjáról tud, ahogy magánszórakozás, hogy ez engem érdekel.

De azért még visszatérek a harmadik Herein Károly színes személyére néhány epizód erejéig – egy későbbi szakaszában a Herein-sagának.

Herein Gyula az érettségi évében ̈ „A Piarista rend kötő utczai része, tantermekkel, földszintén volt az első b osztály. (Gyulám ide járt.)” A

Nemzeti Iskoláról van szó, az egyemeletes épületben 1803 óta tanították elemi ismeretekre a serdületlen ifjúságot. Herein Gyulát is. Az asztalos, akinek cégére a ház egyetlen dísze, műhelyét az udvarban, üzletét a kiugró épületrészben rendezte be. Az egyházi épületek földszintjének kereskedelmi célú hasznosítása a középkortól szokásos módja volt a rendek jövedelemszerzésének.

§ Felfedezhetünk egy fát az első udvaron is, de számomra a legfőbb látnivaló ezen a képen a Glöckelsberg palota hátsó homlokzata. Nem ismerős más publikált felvételekről. Szemben velünk a Nemzeti Iskola udvari homlokzata, balra a gimnáziumi szárny részlete: „A piarista gim

názium 1ső udvara, keleti része. Kapu a városház tér felé nyílik. Nyáron itt voltak a tanórák.” – írja a fotó hátára Buschmann Irma (A családban Irma, a hivatalos okmányokban Mária.)

© Hereinék archívuma megőrzött egy hatodik képet is az emlékezetes esetről. Egy képeslapról van szó, amely már akkor készült, amikorra csak hűlt helye maradt a Glöckelsberg-palotának, de még ott van a Nemzeti Iskola – amelynek amatőr fotós képére Buschmann Mária szálkás betűkkel ráírta a megfelelő ablakokhoz: „Gyula osztálya”.

(Ezt az épületet 1930-ra bontják majd le). Erre is írt néhány sort a mama: „Piarista Rend háza a Kötő utcában, ma a Piarista utca, 1917 óta. A Városház téri rész már lebontva 1913-ban.”