Budapest, 2018. (41. évfolyam)
4. szám, április - „Azzal vagy egy, kit megragadsz” - Zappe László: P. Howard Kelenföldön
31 BUDAPEST 2018 április Úgy látszik a Kelenföldön, a pályaudvar és a villamosremíz közelében professzionális szórakoztatásra szakosodott Karinthy Színház is keresi a mulattatás új útjait. Az egykori Haladás mozi helyén, ahol gyerekkoromban a híradó és a nagyfilm között artisták is felléptek, Karinthy Márton , a nagy Frigyes unokája, Cini fia érdekes színházat tart fenn. Ha az előcsarnokban kifüggesztett plakátokat böngésszük, igencsak vegyes társaságra lelünk. Nagy színészek között rég elfeledett mulattatókéra, karakterszínészekre, filmek állandó mellékszereplőire. Az ingadozás tehát nem igazán újdonság. Az utóbbi időben mintha gyakrabban fordulna a könnyeden szórakoztató színház, irodalom klasszikusokhoz. Molnár Ferenc (Az ördög) után most Rejtő Jenő került sorra. Aki nemcsak P. Howard álnéven működő krimigyártó kisiparos volt, hanem nagyszerű humorista és dalszövegíró. Nemrég a Nemzeti Színház egy eldugott zugában Olt Ta más készített Szájon lőtt tigris címmel remek estet humoreszkjeiből, sanzonjaiból meg minden egyébből, amit csak írt nem túl hosszúra, harminchét évnél nem sokkal többre sikerült, munkaszolgálatosként bevégzett élete során. Ám nemcsak a szerző kiválasztásával, de az előadókéval is okosat húzott Karinthy Márton. Saját csapatán túl a Nézőművészeti Kft.-re bízta a dolgot. Szövegírót nem tüntet föl a színlap, csak a dalszövegek írójaként említi Mar ton Róbertet és Molnár Gusztáv ot. Úgy hogy ami elhangzik és nem Rejtő Jenőtől való, annak szerzőségével valameny nyi szereplő gyanúsítható, de leginkább Scherer Péter rendező és Gyulay Eszter dramaturg. A keretjáték, amit természetesen nem mellőzhet egy ilyen szellemidéző előadás, egy jellegzetesen hazai építkezésen játszódik, ahol a dolgozók munka helyett főképp bérköveteléssel és egyéb szakszervezeti ügyekkel foglalkoznak, egyikük meg, a Rómeónak becézett cigányfiú leginkább olvas és mesél. És a mesék megelevenednek. Leghatékonyabban mégis a szöveghumor működik. Sokkal jobban, mint filmen. Aki még emlékszik a Vesztegzár a Grand Hotelben moziváltozatára (Meztelen diplomata), tudhatja, hogy a Palásthy György rendezte alkotás milyen kevéssé tudta képi szellemességgel megtámogatni a történetet. Pedig az akkori magyar szórakoztató színjátszás legjava próbált életet lehelni a zűrös sztoriba. Márkus László, Krencsey Marianne, Rajz János, Garas Dezső, Szendrő József, Rátonyi Róbert minden igyekezete kárba veszett. Legalábbis ezt érezte, aki rázkódó rekeszizommal olvasta végig az eredetit, és persze az író egyéb akkoriban megjelent regényeit. Rejtő titka az írás különleges művésztében rejlett. A köznapi, a pongyola beszéd, a szleng virtuóz kezelésében. Ebben sok évtizeddel megelőzte korát, tulajdonképpen a csak az évezredforduló táján divatba jött posztmodern tette irodalmi rangúvá azt, amit Rejtő a külvárosi sikátorok, matrózkocsmák, kaszárnyák, sőt az idegenlégióban összeverődött nemzetközi alvilág nyelveként használt. És ehhez a nyelvhez természetesen gondolkodásmód, mentalitás, életstílus is társul. Ez a nyelv összecseng az építkezésen dolgozó, illetve lazsáló, a társadalom buzgólkodásait alulról, kétkedve, kívülállóként szemlélő melósokéval, a csendesen, magukban dohogva lázadó szkeptikusokéval. És ez a nyelv ismerős a Nézőművészeti Kft. más előadásaiból is, úgyhogy a játszók anyanyelvi szinten beszélik. De persze nemcsak a nyelvet, hanem a gesztusrendszert, a viselkedési formákat is. Katona László Erdélyből jött kívülál lóként bambul, Molnár Gusztáv ostoba túlbuzgóként fontoskodik, Kovács Krisz tián aggodalmaskodva nyüzsög. Marton Róbert, aki először játszik velük, a brigád vezetőt alakítja, egyértelműen mutatva a kettősséget, hogy közülük való is meg fölöttük álló is. A főszerepet, ha van ilyen egyáltalán, az olvasgató, művelődni akaró, az előítéletekkel küszködő cigányfiút belső hitellel adja Pápai Rómeó . Banovits Vivianne pedig csinos formáival erősíti a rettegett bandavezér, Vörös Karom megkérdőjelezhetetlen tekintélyét. ● Liezen-Mayer Sándor (1839–1898) elsősorban történeti képeiről és portréiról ismert művész. Élete nagy részét Münchenben töltötte, de művei rendszeresen szerepeltek a budapesti kiállításokon is, Simor János esztergomi érsek személyében pedig mecénása is volt. A müncheni akadémia professzoraként számos magyar és külföldi diák tekintette őt mesterének. Liezen-Mayer első igazán fontos és nagy illusztrációs munkája a hetvenes évek első felében a Goethe Faustjához készült sorozat volt, amely 1876-ban jelent meg Stuttgartban. A díszes kiállítású kötet acél-, réz- és fametszeteit a kor legjobb német metszői készítették el az eredeti rajzok alapján. A harminchét szövegközti kép mellett tizenhárom egész oldalas, a kötetből kivehető, önálló acélmetszetes lap tette teljessé az illusztrációk sorát. Liezen-Mayer eredeti rajzai sajnos elvesztek, az illusztrációkhoz azonban számos vázlat is született. Kiállításunkon az eredeti, 1876-os Faust díszkiadás mellett mintegy negyven vázlatot, a kötet tizenhárom egész oldalas acélmetszet-lapját, valamint Liezen-Mayer Sándor három olyan festményét állítjuk ki, amelyeket saját illusztrációi alapján alkotott meg. ● „AZZAL VAGY EGY, KIT MEGRAGADSZ” Liezen-Mayer Sándor Faust-illusztrációi Magyar Nemzeti Galéria, 2018. július 29-ig P. HOWARD KELENFÖLDÖN Zappe László
