Budapest, 2018. (41. évfolyam)
3. szám, március - Buza Péter: Táncsics, a sajtó mártírja
BUDAPEST 2018 március 20 Sok évtizede már annak, hogy a főváros levéltárában – akkor még a központi városházán lévő kutatótermükben keresgélve a fondok között – felfedeztem Táncsics Mihálynak néhány olyan tanulmányát? esszéjét? röpiratát? kinyilatkoztatását?, amelyeknek egy részét soha nem publikálta senki. Ő maga sem, aki minden fillért, amihez hozzájutott a nyomdára fordította, hogy aztán könyveit a vásárokon, az utcán batyujából maga árusítsa. Egyike ezeknek a nyomdafestéket soha nem látott irományoknak az a 65 oldalas kézirata, amely – megtévesztő módon – az Árvaházak címet viseli. Tartalmának lényege: homogén nyelvi közösséget kell kialakítania a nemzetnek, s ehhez a legjobb eszköz, hogy a legkülönbözőbb „fajtöredé kek” gyermekeit egy ilyen intézményben tanítsuk meg magyarnak lenni. Hiszen árvák, a legkiszolgáltatottabb alanyai a kísérletnek. Vagyis hatalmas árvaházakat kell alapítani. Egyet Budapesten, egyet Fiumében. (Újmunkácson – mert Táncsics jobb nevet adna a kikötővárosnak, kerül, amibe kerül.) De a címben megjelölt tárgy csak ürügy. Arra ad lehetőséget a szerzőnek, hogy tizennégy pontban foglalja össze azokat a javaslatait, amelyeknek nyomán Magyarország idővel Kossuthország lesz, egyfajú nép, egy nyelvet beszélő, egységes, erős. Hát persze, hogy Kossuthország! Kossuthnak szól minden javaslata. Aki hamarosan újra kormányzója lesz a honnak. És el kell neki magyarázni például – ki más tehetné ezt, mint éppen ő, a folyamodvány szövegezője –, milyennek kell lennie a jövő sajtójának, olvasmányainak, könyvei tartalmának. Hiszen az csak nyilvánvaló, hogy ehhez a témához ebben az országban a leginkább Táncsics Mihály ért. A sajtószabadság mártírja. Hogy éppen azé a sajtószabadságé, amit javaslataival végleg száműzne az újságírás gyakorlatából!? Élni kell! Napoleon visszatáncol A röpirat – maradjunk ennél a műfaji meghatározásnál talán – a BFL leírása szerint 1860-ban született. Valószínűleg legalább egy évvel korábban. 1859. április 29-én Ausztria, ultimátumát tettre váltva, benyomul Olaszországba, Piemont tartományba, megkezdődik az olasz-francia-osztrák háború. III. Napoleon nem bánná, ha az osztrákok hátsó udvarában újra forradalmat lobbantanának lángra a magyarok, megosztva ezzel az ellenség erőit. Alig egy héttel az után, hogy Ferenc József 150 ezer katonája átlépi a piemonti határ vonalát, azaz május hatodikán, a francia uralkodó szövetséget köt Kossuth tal, aki gróf Teleki Lászlót és Klapka György öt maga mellé véve megalakítja a Magyar Nem-Táncsics, a sajtó mártírja Buza Péter Az ácsteszéri születésű, örökké vándorló, világot, országot járó, megnyugvást soha sehol sem találó, műveltsége hiányait lelkes nagyotmondással leplező, meggondolatlan grafomániában szenvedő – de a sajtószabadság apostoli szerepében azon a történelmi március 15-én örökre megdicsőült Táncsics Mihályról lesz szó. Ünnepi az alkalom, noha nem tagadható, a szavak harmóniája itt és most inkább disszonáns, mint lélekemelő. Mert nem volt próféta, s persze apostol se. Esendő ember. Aki amíg él, remél.
