Budapest, 2018. (41. évfolyam)
2. szám, február - Turczi István: AZOKRA GONDOLOK - Hidvégi Violetta: Ökördűlő – Batthyány erdő – Stadtwald – Városerdő – Lizsé
2018 február 28 A címben idézett nevek – amint azt a Liget lexikonból tudhatjuk – mind Európa első tervezett közparkját, a Városligetet jelölik, ahol a 18. század közepén még állatokat legeltettek. Az 1780-as években megindult a fatelepítés, majd lassan kezdetét vette a terület pihenőhellyé alakítása. Gróf Batthyány József hercegprímás mérnöke, Witsch Rudolf a maláriát terjesztő mocsarak lecsapolásával két szi getet hozott létre. A munkának új lendületet adott József nádor, aki 1813-ban pályázatot írt ki a város tulajdonában lévő térség átgondolt szabályozására. Bár a nyertes Heinrich Nebbien grandiózus elkép zelése anyagi okok miatt a maga teljességében nem valósult meg, máig ott a keze nyoma, elgondolása a park egynémely részletében, amely hol kisebbet, hol nagyobbat lépve, esetleg ugorva változott az egyes korok igényei szerint. BUDAPEST VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB A ROVATOT SZERKESZTI: KIRSCHNER PÉTER Turczi István AZOKRA GONDOLOK Azokra gondolok akik lépcsőházak sivár homályába rejtekezve kitartóan sodorják a soron következő cigarettát baljóslatú idegen hangokra felkapják fejüket összerándulnak megdermednek mint a hűtőbe tett harangvirág bűntudatuk értetlenül éhesen kószál folyosók imbolygó fényei közt maguknak kuporgatják az eltulajdonított perceket a fekhelyül kiszemelt üres biciklitárolót a meleget a meleget s arcuk végül mégis gyanútlanul belebukik a liftaknába Azokra gondolok akik után nem marad mosoly se tévéinterjú se virágcsokor csak a magány végtelenített szalagjai igazolt peron-szabadság és jeltelen madárvonulás Azokra gondolok akik üvöltenének mikor halántékukhoz négyfelől tapad a csend akik simogatni is tudnának mernének szeretni érdek nélkül oldottan s néha szerelmesen akiknek nincsen kályhájuk ágyuk kutyájuk kicsi fehér vagy nagy fekete esetleg foltos és billenős fülű olyan mindegy végtére is tartozni valakihez annyi mint tartozni magunknak egy soha vissza nem térő pillanattal ha már nem futja többre ha már reménytelen Azokra gondolok akik verseket olvasnak elmeszesedett sajtszagú estéken szavak feketeseregével masírozva olvassák versemet de kevesen is vannak istenem ÖKÖRDŰLŐ – BATTHYÁNY ERDŐ – STADTWALD – VÁROSERDŐ – LIZSÉ Hidvégi Violetta
