Budapest, 2018. (41. évfolyam)
2. szám, február - Simplicissimus Budapestje
Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA Pótolták a háború óta sérült erkélyt a lipótvárosi „Piranesi házon” Ez az erkély a pesti Lipótvárosban, a Zrínyi utca 14. alatt található, az Október 6. utca sarkán. Ám ilyen néven semmilyen szakirodalmi utalást nem találni – így csak Simplicissimus szerzőtársa, Felvidéki András neves grafikus szokta hívni. Arra célzott ezzel, hogy a homlokzata valóságos tárháza a római építészet elemeinek, akár Piranesi képzeletében is megszülethetett volna. Giovanni Battista Piranesi (1720–1778), mint az köztudott, termékeny, óriási hatású 18. századi képzőművész, rézmetsző, régész és kisebb részben építész volt. Hatása annak köszönhető, hogy metszetei eljutottak Európa minden sarkába, a Szépművészeti Múzeum is szép kollekcióval rendelkezik belőlük. Budapesten jó néhány olyan épület van, amelyik koránál sokkal régebbinek igyekszik látszani. Elég csak az Országházra, a Bazilikára, a Széchenyi fürdőre gondolni. Ebbe a körbe tartozik a Piranesi Ház. A főváros magánépítési bizottsága 1908. június 15-én adta meg az engedélyt, amikor már tombolt a szecesszió itthon is. A Magyar Cukoripar Rt. az ismert párost, Kármán Aladárt és Ullmann Gyulá t bízta meg a tervezéssel. (Alkotásuk például a Kereskedelmi Csarnok [ma USA nagykövetség] és a mellette lévő, a Szabadság térre néző két ház.) Aki a telken álló régebbi épületek és azok lakói iránt érdeklődik, annak a csodálatos UrbFace honlapot érdemes felkeresnie. Innen lehet azt is tudni, hogy a cukorgyár 1906-ban a telket báró Pró nay Rózától vette meg, aki az összeg egy részét alapítványán keresztül idős, magatehetetlen hölgyek gondozására fordította Balassagyarmaton. A honlapról az is kiderül, hogy a Cukoripari Rt. saját igazgatóságának, illetve vezető dolgozóinak alakított ki itt irodákat, lakásokat. Egy ipartörténésznek is kincsesbánya ez a ház, hiszen meg lehet tudni, hogy milyen kereszt-tulajdonlások jellemezték ezt a korszakot. Például ebben a házban hunyt el 1918-ban gróf Zichy Andor , a fi umei Whitehead és Társa Torpedó- és Gépgyár (Sankt Pölten) igazgatója, egyben a Magyar Cukoripari Rt. alelnöke. Ugyancsak itt lakott 1917-től dr. Zsigmon dy Jenő ügyvéd, főrendi házi tag, három szoros magyar teniszbajnok, az 1908-as és 1912-es olimpia magyar résztvevője. 73 évvel az ostrom után most végre pótolták a leomlott Zrínyi utcai erkélyt, amelynek hiánya mindig annyira bántotta Simplicissimus és minden igaz lokálpatrióta szemét. Vajon ki lakik abban a lakásban? Ha nem lennénk végtelenül szomorúak közben az erkély mögötti otromba műanyag ajtó és ablak miatt, nagyon megsüvegelnénk az illetőt. Budapesti illemhelyek körül Tavaly késő ősszel az Arany-maraton délutáni előadásán voltam a Katona József Színházban. Ezúttal nem csak a női-, hanem a férfivécé előtt is kialakult egy hosszú sor. Általában csak a nőket sújtja ez a kellemetlenség, ami világszerte tapasztalható igazságtalanság. Nem is értem, hogy a feminista mozgalom miért nem vette fel céljai közé, hogy a színházak, koncerttermek építésénél az EU írja elő a kétszer annyi női mosdó létesítését. (A múzeumokban nem kell, csak a lökésszerű, egyidejű látogatásoknál van ez a különbség, különben eloszlik a terhelés.) Én viszont csellel éltem. Felkerestem az utca túloldalán a FUGA építészeti központot, ahol Nagy Bálint igazgatónak bevallottam: ezúttal nem remek kiállításaik egyikét jöttem megnézni.„Nem te vagy az első” – nyugtatott meg. És va lóban, odabent a Kossuth-díjas költőre bukkantam, aki többek között meghonosította a limerick műfaját hazánkban. Valaha a Zeneakadémián is kevés volt a vécé, mindig nagy volt a tolongás, de a 2013-ban átadott átépítés után az alagsorban is kialakítottak újabbakat, aho-14
