Budapest, 2018. (41. évfolyam)
2. szám, február - Csordás Lajos: KÉPES HÁZ - Walleshausen és vendégei
BUDAPEST 2018 február 11 Walleshausen és vendégei Csordás Lajos „Wallenhausen Zsigmond orvos engedélyével állandó jelleggel itt lakott Berkes Antal festőművész (1874–1938), alkalmanként pedig Nemes Lampért József – a magyar avantgárd legeredetibb festőművésze. Ez utóbbi fiatal és tehetséges művészt – miután megborult az elméje – 1922-ben innen vitték el a Selig Árpád igazgató főorvos által vezette Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézetbe gyógykezelni” KÉPES HÁZ Az UrbFace című internetes oldal fenti mondatai a Frankel Leó utca 68. szám alatti épületre, annak műtermére utalnak. Mai helyzetét kutatva kerestük fel a patinás képes házat a Komjádi Béla uszoda mögött. A hivatkozott honlap közlése szerint özvegy Karliczky Ferencné Strock Hermina számára épült 1900 körül, Scho ditsch Lajos (1872–1941) tervei alapján. A helyszínen járva kiderült, tulajdonképpen nem is egy házról van szó, hanem kettőről, mert a hosszan hátranyúló telken áll egy másik is, ikerpárja az utca felőlinek. És abban is van műterem, a harmadik emelet fölötti manzárdszinten. A kettő közül melyiknek lehetett lakója vajon Berkes Antal és Nemes Lampérth ? Ennek eldön tésében volt segítségünkre a hátsó épület műteremlakásának mai lakója, Klaniczay Júlia, aki szerint előttük Muhoray Mihály festőművész lakott ott, eredetileg pedig a tervező maga használta. Adódik a következtetés: ha Schoditsch Lajosé volt, a húszas években képzőművész feltehetően nem lakott ott. A bábtervező és barátja, a dühöngő festő Az utca felőli ház alkotó lakója volt tehát Walleshausen Zsigmond festőművész, a 20. század első felének a nagyközönség előtt ma már nem nagyon ismert, de mégis világhírű alakja: aukciókon a gyűjtők ma is keresik műveit, főleg párizsi litográfiáit. De nem mint festő aratta legnagyobb sikereit, hanem bábtervezőként. A 20. századi színpadi műfaj megújítói közt tartják számon: 1919-ben Blattner Gézá val, Dett re Szilárddal, Rónai Dénes fotográfussal együtt mutatták be a fordulatot jelentő Wayang játékok című előadásukat a Belvárosi Színházban: Kosztolányi Dezső egy lovagjáték-fordítását és Balázs Béla két ki sebb darabját adták elő. A csoport tagjai az első világháború idején kapcsolatban álltak a Balázs Béla és Lukács György kö rül kialakult művész-értelmiségi társasággal, a Vasárnapi Körrel, amely hétvégenként előbbi lakásán, olykor pedig hétköznapokon kávéházakban ült össze beszélgetésekre. Ezekre bárki eljárhatott, Walleshausen és Nemes Lampérth József is megfordult körükben. De a két festő már korábban is ismerte egymást. Lampérth 1913-ban egyéves párizsi ösztöndíjat kapott, a már jó ideje ott tartózkodó Walleshausen kalauzolta őt odakint, mint azt Gelencsér Rothman Éva tavaly megjelent Nemes Lampérth-monográfiájában olvashatjuk. Nemcsak a festőakadémiákat mutatta meg neki, hanem a boxklubokat is. Szoros barátság alakult ki közöttük.
