Budapest, 2018. (41. évfolyam)
12. szám, december - Buza Péter: Szeretem a magyar fotót
29 Szeretem a magyar fotót! Buza Péter Péntek Orsolya: A magyar fotó – 1840–1989 Látóhatár Kiadó Ára 6900 forint ¤Albumnak nevezi a szerkesztő, Halász Csilla ezt az egyéb ként meghatározhatatlan műfajú, de kétségtelenül reprezentatív kötetet. Kérdés persze, érdemes-e azzal bíbelődni, hogy ez a munka a könyveknek mely kategóriájába sorolható, bár talán igen, noha a piac maga az ilyesmivel nem nagyon törődik. Egyetlen okból mégis: hogy az igényes vevőt ne vezessük félre. Például mindjárt a címmel. Az ugyanis kétségkívül históriai monográfiát ígér. Amióta a hivatásos eszemet tudom, mindig nagy örömmel szerkesztettem írásaimhoz értékes tartalmi elemként hasznosuló fényképeket, de hosszú évtizedek tapasztalataira se alapozhatom azt a meggyőződésemet, hogy a fotótörténet szakértője lennék. De megkockáztatom: nem nemzeti fotótörténet, inkább képekkel gazdagított esszé kerekedett kötetté ebben a vállalkozásban, egyéni nézőpontból, szubjektív válogatással. Egyébként élvezetes tálalásban, igényes megjelenítésben (utóbbi elsősorban a tervezőt, Csillag István t dicséri, noha André Kertész arcát a nyitó oldalpáron sikerült félbevágnia). A népszerűsítő tudományos újságírás szintjén tartalmasnak minősíthető feldolgozásról van szó, amelyben sokan megtalálhatják a fényképezés kultúrhistóriájának fontos állomásait és szereplőit. Olvashatnak a talán legjobbakról, a legnépszerűbbekről, a leghíresebbekről, s a gondos válogatás nyomán reprezentatív kínálatát ismerhetik meg remek alkotásaiknak. Értékelhető mennyiségben olyanokat is, amelyeket nem koptattak el az eddigi publikációk. Friss szemmel festett, látványos panoráma tárul elénk, élmény a legtöbb kép. Hézagpótló ötletnek tartom, hogy a szerző több tucatnyi fotóművész portréját is beszerkesztette az egyes fejezetekbe. Az arcképeknek ez a sora forrásértékű. Azt hiszem itt kell visszatérnem újra – ki nem tett zárójelben – a szubjektív válogatás kérdésére. Kritikájára. Felfoghatatlan számomra, hogy miként maradhatott ki a második világháború utáni korszakokat taglaló fejezetekből mondjuk Balla Demeter, Keleti Éva, Szebeni András, Szalay Zoltán, Rédei Ferenc. Még a nevük is. Vagy, hogy az úttörők köréből például a Weinwurm testvéreké, Weinwurm Antalé. De hát, mint említettem, nem vagyok szakértője a fotózás magyarországi történetének. Csupán rendszeres használója a magyar fotográfusok alkotásainak. Ha ilyen helyzetben fogalmazunk, szerkesztünk, valóban nincs más választásunk, mint nyilvánosan vállalni szubjektivitásunkat, írjunkszerkesszünk akár albumot – akár kritikát. Szép könyv, tárgyához méltó kivitelben. Örülök, hogy kezembe vehettem, s kézbe veszem még. Ugyanezt ajánlom mindenkinek, akit érdekelnek a magyar fotográfia rangos produktumai s rangot adó személyiségei. É. Szabó Márta: Akinek a madarak is Chopint énekelnek – Érdi Tamás története Corvina Kiadó • 3990 Ft ¤A briliáns vak zongoraművész pályáját rajzolja meg édesanyja, É. Szabó Márta , az ismert televíziós személyiség, a Cimbora és számos más, főleg gyermekeknek szánt kultúrműsor szerkesztője. Tamás apja, Érdi Sándor, a Stúdió című műsor szerkesztője is jelen van a könyv minden oldalán. Az izgalmakban bővelkedő könyv végigkíséri Érdi Tamás nem mindennapi sorsát születésétől, sőt, még annál is korábbról egészen a világhírig.
