Budapest, 2018. (41. évfolyam)
11. szám, november - Bardóczi Sándor: HOVÁ JÁRNAK A FÁK ISKOLÁBA?
27 hogy sokkal jobban örülnének az évi ezer fát konstans módon elültető Budapestnek, mint ennek a gyors, bár kétségkívül látványos hároméves hajszának. A faiskolai részleg vezetője, Kulin Balázs is egy sokkal kiszámíthatóbb, évekre előre lebontott programra vágyik, ahol már évekkel a projektek előtt kalkulálható, hogy mikor milyen mennyiségű és tulajdonságú növényekre lesz szükség nagy tömegben. Nem ritka ugyanis, hogy hatalmas közületi vagy külföldi megrendeléseket kell elutasítani azért, mert az utolsó pillanatban rendelnének tőlük. A faiskolai termesztés nem máról holnapra működő műfaj: egy háromszor vagy négyszer iskolázott fának akár öt-tíz évre is szüksége van ahhoz, hogy a megrendelő által kívánt méretet elérje, és biztonsággal, jó eredési százalékkal átültethető legyen a végleges helyére. Az értékesítésre szánt fák között jelenleg 25–30 éves egyedek tartoznak a legidősebbek közé: ezeket már csak fél-egyéves előkészítéssel, egyedileg lehet kiszedni és földlabdázni. Sokkal gyakoribb a szokáselv alapján a 18/20 törzskörméretű sorfák forgalma, amelyeket 60–70 centis átmérőre szabott földlabdával lehet szállítani. Ottjártunkkor a faiskola az ősz legszebb pillanataival ajándékozott meg bennünket. Szabó József FŐKERT-vezérigazgató szavaival élve: „Tahiban is megkezdődött a természet multikolorális fényfestése”. Elképesztő, hogy ezt az 56 hektáros iskolát mindössze 15 „tanító bácsi” gondozza állandóan, kiegészülve még 15 pedellussal az őszi és a kora tavaszi „bizonyítványosztási” időszakban. Ez egy jó iskola, a gyerekek elég jól szoktak itt vizsgázni – mondja Kulin Balázs. A növényeinket felkészítjük mindazokra a klimatikus hatásokra, amelyek a Kárpát-medencében érhetik őket, továbbá mindarra, amit a szállításukkor és az átültetésükkor át kell vészelniük. A nagyvárosi nagybetűs életre persze még ők sem tudják teljes mértékben trenírozni a nebulókat. Ezért is lenne nagy szükség rá, hogy legalább mi, városlakók becsüljük és szeretgessük meg őket néha az új helyeiken. Ha szárazság van, egy-egy vödör vízzel simogathatjuk őket leginkább, ha pedig parkolunk, utat vagy közművet építünk, akkor egy kis odafigyeléssel, törzsük, ágaik, gyökereik védelmével elérhetnénk, hogy közülük sokkal kevesebben sérüljenek, és így többen érjék meg a felnőtt kort. Mindannyiunk nagyobb gyönyörűségére. Új ültetvénytábla előkészítése A természet „multikolorális fényfestése”
