Budapest, 2018. (41. évfolyam)
11. szám, november - Bardóczi Sándor: HOVÁ JÁRNAK A FÁK ISKOLÁBA?
BUDA PEST 2018 / 11 24 A lakótelepek építésére (ahogy az egész korszakra) szokás kizárólag negatív előjellel gondolni, ám érdemes azt is megjegyezni, hogy a szocreál, majd ezt követően a minőségében és élhetőségét tekintve már kétségkívül falanszteresebb házgyári lakótelepek környezetében mára vitathatatlanul a legmagasabb zöldfelületi arány alakult ki Budapesten. Nincs másik olyan beépítési forma a városban, amely ennyi új zöldfelületet hozott volna létre. Sokkalta nagyobbakat, mint a ma divatos „lakóparkok” teszik. A zöld nem kötelező Hiába a bitorolt, marketingcélokat szolgáló üres szólam: a lakóPARK ma sokkal kevesebb zölddel jár, mint anno a lakótelep. Ennek hátterében pedig az eltérő építésügyi szabályozás áll. Míg a lakótelep-építéseknél még kialakultak olyan normatívarendszerek HOVÁ JÁRNAK A FÁK ISKOLÁBA? A FŐKERT élére 1962-ben nevezték ki Radó Dezsőt. Kinevezése egybeesett azzal a korszakkal, amikor Budapesten közel 800 ezer ember (főként gyári munkás és vállalati alkalmazott) kapott új lakást a lakótelep-építéseknek és a háború utáni újjáépítéseknek köszönhetően. A konszolidálódó Kádár-rendszerben ekkor indult meg lassan az életszínvonal emelkedése. És a parkosítás, fásítás is, rohamléptekkel. Idős páfrányfenyők várják gazdáikat a Tahi faiskolában
