Budapest, 2018. (41. évfolyam)
11. szám, november - Buza Péter: A NAGY HÁBORÚ - A fa, ha égig ér
13 KNER KONTRA HITLER Kner Izidor, a könyvművész nem politizált. Életrajzírói állítják, távol tartotta magát a közéleti szereplés minden formájától. Csak a szakmájával és a családjával foglalkozott. Ez a képeslap Marjai István családi dokumentumai között maradt fenn. Bal széle közelében Hitler, jobb szélén Kner, köztük a gyomai nyomdász hitsorsosai állnak. Utóbbiak jiddis és angol nyelvű feliratos táblákkal a kezükben. Amerika igazságérzetére hivatkozunk! Távolítsák el a palesztin hivatalokból a zsidógyűlölőket! – így az angol szöveg. A jiddis mondatok leghosszabbika – Toronyi Zsuzsa fordításában – az angolokat ostorozza: Tiltakozunk az angol hivatalnokok szégyenletes Izrael-politikája miatt. A Kner nyomda vállalt terméke. Keletkezésének körülményeiről semmilyen adatot nem őriz az üzem múzeuma. Egy példányuk nekik is van. A Móra Ferenc Múzeumban, Szegeden fellelhető egy további darab. Ez utóbbit Kner maga írta, s adta postára, Móra Ferencnek (a dátumbélyegzőn: 1932. NOV. 25.) Kner életgyakorlata nézőpontjából vizsgálva megmagyarázhatatlan, miért készült s kinek szánták ezt a postai forgalomba is került levelezőlapot. Csak egyet tehetünk: felülbíráljuk monográfusainak azt az állítását, hogy nem érdekelték a közéleti kérdések. Ha a zsidóság sorsáról volt szó, úgy látszik, mégis. De hogy konkrétan mi történt akkor, 1931-ben vagy 1932-ben ott, „Erec Israelben”, az angol protektorátus területén, aminek híre úgy felkavarta kedélyállapotát, hogy szakított élete hagyományaival, olyannyira, hogy ennek üzenetét, nyilván nem csak Mórának, de más számára fontos személyeknek is elküldje, nyilvánosan, postán? Hát erről megint csak fogalmunk sincs. éppen akkor Hódmezővásárhelyen állomásozó vagonban. Itt is temették el. Sorsáról a családja, Lilláék 1946 nyarán kapták kézhez az értesítést. István haláláról is egy év késéssel értesült Balázs Gizella s a kislánya. Már szovjet földön vánszorgott vele s társaival a szerelvény, március közepét mutatta a naptár, éhen halt. Marjai Lajos 46 éves volt, István 43. – Apám sorsa? Nem beszéltünk erről magunk között se. Nem volt ajánlatos. Éltünk a nagy semmiből. Anyám testvérei küldtek nekünk ötven-száz forintokat havonta. Aztán igen nagy protekcióval, sok év után, bérelszámoló lehetett végre édesanyám, fizetésért! a Mechanikai Mérőműszerek Gyárában. Én fogorvosként dolgozom, az unokaöcsém, Lajos fia, Lilla édesapja, Tibor jogot tanult. Summa cum laude diplomásként egymás után több minisztériumban is kodifikátorként dolgozott – írja édesapjáról Lilla -, nyolcvankettőtől a Tervhivatalban. A rendszerváltás után egy ideig a Pest megyei cégbíróság elnöke volt, nyugdíjba vonulva ügyvédeskedett. Szerette a komolyzenét, az irodalmat, a természetet, a Dunán evezni. Igazán nem nagy történet a Marjaiaké. De az a magára maradt je genye, ott, a Veder utcában, így, inkognitóban is, az égig ér. Lajos atya (középen az első sorban, szemüveggel) – és a Balázs család (István az ülő sorban, a fotó jobb szélén)
