Budapest, 2018. (41. évfolyam)

10. szám, október - Csordás Lajos: KÉPES HÁZ - Egy előkelő padlás szegény lakói

BUDA PEST 2018 / 10 28KÉPES HÁZ BUD A PEST 2018 / 10 28 Apollinaire a Szűz utcában A harmincas, negyvenes, ötvenes évek története fehér folt a műterem históriájá­ban. Nem ismerjük bérlőit, csak azt tudjuk, hogy a háború után államosították, fel­osztották a hajdani nagy méretű atelier-t. Lett belőle két kisebb lakás, továbbá egy közös előszoba. És hogy a művészetnek is maradjon valami: megtartottak egy kicsi, egyszobányi műteremrészt is. Itt járunk éppen. Ennek bérlője a hatvanas évektől Bod László festőművész volt, még az után is, hogy Velencén megvásárolt egy középkori kápolnaromot és azt műteremmé, magán­galériává alakította. Festészetének ekkortól központi témájává vált a Velencei-tó. Bod egyébként a háború után, 1949-től 1954-ig volt az Állami Bábszínház igazgatója is. Kemény Henriket állítólag ő integrálta az általa megszervezett bábszínházba. Szűz utcai munkálkodásának kezdetét nem ismerjük pontosan. Az viszont bizo­nyos, hogy 1993-ig ő volt a szobányira zsu­gorodott műterem bérlője, majd 1999-től Gajzágó Sándor festő következett. Vele és biblikus témájú képeivel sorozatunk előző részében már találkozhattunk a Práter utcai volt Mednyánszky-műteremben, ahol nap­jainkban dolgozik. Jelenleg pedig Szigeti András grafikus képviseli az immár száz­húsz éves művészi kontinuitást a Szűz utcai padlásszobában. Mostanában könyvilluszt­rációkon dolgozik, főként gyerekkönyvek számára, számítógéppel. De ő készítette a műlegyes horgászok bibliájának mondott Isaak Walton-könyv, A tökéletes horgász magyar kiadásának illusztrációit is, kézzel. Progresszív grafikusnak tartja magát, aki keresi a technikában rejlő új kifejezésmó­dokat. Szeret itt dolgozni, s maga is őriz néhány érdekességet a képes ház múltjáról. Arról a kávéházi hangulatú falburkolatról példá­ul, amely a sarkokat díszíti, elárulja, hogy nemcsak itt látható, hanem a háború után leválasztott hajdani műteremrészekben is. A szomszéd lakásban néhány éve megbon­tották, s a hátulján feliratot találtak, úgy emlékszik, az 1840-es évekből. A papíron az állt: Duna-parti pavilon. Eszerint valami régi kioszkból való lehet. Mint mondja, még Picassó nak is köze volt ehhez a műteremhez. Néhány éve ugyanis, amikor Budapesten forgatták a Picasso ban­dája című spanyol filmet, ez a szoba is sze­repelt a helyszínek között. Nem sokat kellett igazítani rajta, hogy tökéletesen megfelel­jen a festő barátja, Apollinaire lakásának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom