Budapest, 2018. (41. évfolyam)
10. szám, október - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Sírjaink domborulnak
3 szöveg: HORVÁTH JÚLIA BORBÁLA fotó: RIC Hogy minél többet lásson a halandó, ezúttal kerékpáron indul útnak. Mikrofonnal még nem bicikliztem... – mosolyog a túravezető, és ügye sen megoldja, s azzal kezdődik a kirándulás. A Fiumei úti sírkert a magyar történelem kiemelkedő jelentőségű emlékhelye. A temető a 19. század végére kultuszhellyé, művészek, tudósok, politikusok kegyhelyévé vált. A kert számtalan különleges emlékművet rejt, közülük jó néhány félreeső, már-már erdőnek nevezhető részeken található. Biciklitúránk során a temető ezen kevésbé ismert, ám annál több érdekes történetet őrző részeit keressük fel. A fákkal sűrűn benőtt utakon művészi síremlékek között tekerünk, útközben őrangyalok, családi mauzóleumok titkait fejtjük meg... Indulás előtt a résztvevők felmérik a sétatársakat, ami ez esetben a kerékpárok összehasonlítására irányul: huszonhatsebességes csodagép, bevásárló, koszlott városi, hűtőtáskával felszerelt kiránduló, házi barkács- és gyári cool; az öltözéket tekintve a pufi-kabáttól az áramvonalas, szellőző hónaljas nejlon dresszig (alul papuccsal), utóbbi került túlsúlyba. A szemle után gyors kulacstöltés, valamint a kiindulópont rögzítése a GPS-ben; ha valaki elkallódna, nem sokáig bolyonghat egyedül, mert a temetőőrség hamar kimenti a dzsungel-gondolkodású egyéneket.
