Budapest, 2018. (41. évfolyam)
7. szám, július - Nemes Tamás: A London szálló emléke – újragondolva
BUDAPEST 2018 / 07 1414 egyesek még Bécsből is átrándultak Pestre, majd elégedetten tértek vissza a császárvárosba. Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy a mulató saját fogatai az indóház környékéről biztosították a szórakozni vágyók számára az eljutást az Újvilágba, távozáskor pedig igény szerint vissza is szállították oda őket. Más források szerint a mulató saját omnibuszokat közlekedtetett, hogy a náluk fellépő több tucatnyi művész, táncos, pincér eljusson munkahelyére és éjszaka onnan vissza, legalább az Indóház környékére. Kézenfekvőnek tűnik, hogy a személyzet és a fellépők egy része – a külföldi sztárfellépők mindenképp –, de a vendégek közül is sokan a Londonban szálltak meg, hiszen az átdolgozott vagy átdorbézolt éjszaka után itt tudtak legközelebb nyugovóra térni. Az Újvilág 1870-ben bezárt, a szálló viszont addigra széles körben népszerűvé vált. A jól bejáratott intézmény további fejlesztéseket, korszerűsítéseket is igényelt: az épületen némi átalakítással 1871-ben tűzifa ledobására szolgáló lyukat, 1873-ban pedig az udvaron jégvermet alakítottak ki. Felemelkedés Az 1885-ben a Városligetben megrendezett Országos Általános Kiállítás idejére a szobaárak a huszonkét évvel azelőttihez képest már jócskán megemelkedtek: 79 szobát 1 forint 30 krajcár és 5 forint közötti áron, a szalonnal is rendelkezőt naponként 8 forintért lehetett kivenni. Az 1896-os millenniumi rendezvények idején a Budapestre özönlött tömegek szállásigénye természetesen újfent jócskán felverte a fővárosi szállodaárakat. Erről így ír az egyik érintett: „Mihamarabb fedelet szerettem volna a fejem fölé, így a legközelebbi fogadóba, a London Szállóba mentem, s amit Budapestből a leghamarabb megtapasztaltam, azok az égbe szökő szobaárak voltak. Mondták, nincs üres szobájuk, kivéve esetleg egy utcai, első emeleti szalont. Tiltakoztam: úgy utaztam, mint egy garçon, a vasútról gyalog jöttem, poggyászomat is magam hoztam, nem szándékozva „benyomást” s azt a látszatot kelteni, hogy a felső tízezerhez tartozom – mit nekem az első emeleti szalon! Más szobát kérek. Végül aztán – a helyi viszonyok ismeretének híján, a kedvezőtlen időjárás s az efféle zűrzavaros anyagi portyázásokkal szembeni fásultság miatt egy tenyérnyi, vörös bársonyhuzatú bútorral berendezett, Váci körútra néző kis szobába kerültem, s ezért az élvért napi négy aranyat fizettem. Hogyan? Önnek talán más a »véleménye«, s azt mondja, »ez nem is kellemetlenség«? Legyen! Ez esetben szívből ajánlhatom Önnek Chlumszky úr szállodáját.” Dökker Ferenc keze alatt Dökker Ferenc, aki az 1890-es évek óta vezette az éttermet, 1903 nyarától a kávéházat is átvette, sőt a szálloda addigi bérlőjének, Chlumszky Károlynak is a helyére lépett. A Vendéglősök Lapja 1903 júniusában közli az új bérlő bejelentését: „Tisztelettel jelentem, hogy a Váczi-körút és a Gyár-utcza sarkán levő »London« szállodát teljes egészében átvettem, éttermeit, kávéházát díszesen átalakítottam, összes, 80 szállószobáját renováltattam, újonnan bútoroztattam és villany-Heti étlap és itallap, 1910. Forrás: Magántulajdon Tányér a London szállodából Dökker Ferenc monogramjával. Forrás: Magántulajdon
