Budapest, 2018. (41. évfolyam)
7. szám, július - Sándor P. Tibor: EMANCIPÁCIÓ - Száz év szebbik arca
BUDAPEST 2018 / 07 8emancipáció S trelisky Lipót akkor kezdett a fotografálásba, amikor a fényképészt még „árnyfestésznek” hívták. Műterme, amit később fiával, Sándorral együtt vezetett, a leglátogatottabbak közé tartozott. A Streliskyek kamerái előtt pózoltak uralkodók és miniszterek, a társas élet és a színpadok hírességei, megannyi szellemi nagyság és minden rendű-rangú pesti polgár, aki igazán jó benyomást keltő portrét kívánt magáról. Akiknek nem tellett ilyesmire, azok is ismerték a képeiket az újságokból és a kirakatokból: a mintaadó celebritások időszerű fotográfiáinak megbámulása kedvelt szórakozása volt, s maradt is Budapest népének. Strelisky Lipót édesapja, Dovidl Brod a népes zsidósága miatt akkoriban Új Jeruzsálemként is emlegetett galíciai Brodyban született. Az ő fölmenői pedig talán a ma szintén Ukrajnához tartozó Streliszkből származhatnak. Legalábbis ezt sejteti később használt neve, Strelisker Dávid, amit aztán változatos írásmódokban vittek tovább az utódai a mai napig. Ő maga afféle zenei csodagyerekként kezdte, zenei képzettséget ugyan nem kapott, de elbűvölő énekhangja korán feltűnést keltett szülővárosa zsinagógáiban. Hamarosan távolabb is: bár rabbinak készült, kereskedésből élt, és üzleti útjain szívesen mutatta meg tehetségét más gyülekezetekben is. Így amikor vállalkozása tönkrement, hivatásos hazzán, előimádkozó, előénekes lett. Kántorként került 1822-ben Óbudára, majd 1830-ban áthívták Pestre, a nevezetes Orczy-házba. A „gettó citadellájának” udvarában ekkor már két zsinagóga is állt, ő az „öregekében”, a konzervatívabb irányzatú hívők között működött. Bár kompozíciói kottais-Száz év szebbik arca Strelisky Lipót: Pekáry József és Forinyák Jozefa esküvői képe, 1862. Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár 1867: XVII. tc. 1. §. „Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egy aránt jogosítottaknak nyilváníttatnak. 2. §. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik.” A két rövid mondat, száz évek küzdelmeinek lezárása, amely küzdelmek során a magyarországi zsidóság emancipációjáért érvelt, tárgyalt, s tett konokul újabb és újabb lépéseket. 1867. december 27-én az uralkodó szentesítette a törvényt, amely 1868. január elsejével – százötven esztendeje – hatályba lépett. Olyan új helyzetet teremtve az ország s Budapest izraelita vallású polgárainak, amelyben nem volt többé kérdés, van-e bármi jogi természetű akadálya annak hogy kiteljesíthessék tehetségüket. Hogy elismerést szerezzenek maguknak, olykor nemzedékek óta itt élő felmenőiknek, hogy beírják nevüket egy szakma vagy éppen a város közössége, akár a nemzet történetébe, hogy fiaik, egzisztenciájuk örökösei, fényes pályát futhassanak be. Ennek a folyamatnak egyik példája volt a Strelisky család életútja.
