Budapest, 2018. (41. évfolyam)
1. szám, január - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Édes show
BUDAPEST 2018 január 14 A belvárosi irodahelyiség dugig telt, serényen folyik az azonosítás. Különösen népes csoport indul ma útnak; a népesség édesszájú csalogányai. „Nem is gondolná az ember, hogy a nyüzsgő belvárosi házak hányféle finomság történetét őrzik. Megannyi torta, sütemény, cukorka és habcsók készült a hajdani konyhákban, a recepteket a komód fiókja, a nagymama szakácskönyve vagy a cukrász-tankönyvek rejtik. A sétán feltárulnak a régi és a mai mesterek titkai, s kiderül, mitől lesz édes az életünk...” „Az bizony ránk fér...” Dörzsölgeti hideg kesztyűjét egy kalapos úr, selyemsálas dámák, ifjú párocskák és kíváncsi nyugdíjasok csatlakoztak a menethez. „Hol vannak már a karácsonyi ünnepek...” Pár hét alatt lemerültek a szénhidrátraktárak, s kezdődik elölről a Mikulás-várás. „Mit gondolnak, egy év alatt hány kilogramm cukrot fogyasztunk?” Erősen tűnődnek a kérdezettek; a diétásabb alkattól a mézszájúakig három és harminchárom kilogramm között megáll a javaslat. „Harmincegy, nyert!” További kérdés: hol fogyasztják a világon a legtöbb édességet? Egybehangzó vélemény: in USA... A sétáltató fehér krétával idővonalat rajzol az aszfaltra, hogy ábrázolja a cukortörténelmet: szankszrit szó... és már a méhecskék... a gyümölcsök... a napfény... az aszalás... majd feltűnnek a királyok, s a közönség belehelyezkedik az időbe: „A cukor eleinte drága mulatság volt, csak a kiváltságosok, és a gazdagok engedhették meg maguknak. Zsigmond király ebédjéhez a pozsonyi piacon vásároltak mézet, Mátyás és Beatrix esküvőjén csúcspontként marcipán sakktáblát szolgáltak fel. Amerika felfedezését követően megjelent Európában a kakaóbab, ez után egy lépés volt a csokoládé megalkotása...” „Annál már csak a só értékesebb...” Sug dolózik a hátsó sor, és elgondolkodva rágcsálja az első kóstoló-falatkát: natúr kakaóbab, amely egykoron pénzként funkcionált; kéretik körbeadni az üvegcsét. „1747 az áttörés éve. Andreas Marggraf német kémikus és gyógyszerész felfedezi a marharépa szacharóz, vagyis cukortartalmát. Új korszak kezdődik: a nád- és a répacukor versenye...” Eltűnődve szopogat a társaság, az első fogás se nem sós, se nem édes csoki íz, jól csúszik rá a legenda, miszerint Széchenyi a csónakda mellett a cukrászdát is feltalálta, a Hatvany ak pedig cukorgyárat alapítottak. „Nem egészen... Széchenyi csak az elnevezést találta ki, Hatvany Lajosnak pedig az édesapja, Deutsch Sándor épített cukorgyárat Hatvanban. Később a család bárói rangot kapott, s azután használták a Hatvany előnevet...” „Egyszóval mindenki jól járt...” Kedé lyesen folytatódik a kirándulás, az egyik Királyi Pál utcai kirakatban megtekinthető néhány óriáspéldány a babokból; az aprócska tégelyben pedig megszagolható a melléktermék, a kakaóvaj. A csoport továbbindul, el nem ítélhető módon a Cukor utcai állomás következik. A túravezető éppen kézműves termékekről mesél, amikor a sarki édességbolt tulajdonosa perdül a közönség színe elé, nyomában kötényes nők tálcán kínálják a forró italt. „Ahány csokoládé, annyi íz. Persze változatos az ízesítés, de az alapanyag meghatározza az aromát. Tessék kitalálni, milyen zamatot éreznek. Igen, gyömbér... és cayenne bors... és és: szerecsendió! Hogy mi más még? Sajnos üzleti titok, nem árulhatom el. Annyit súgok, hogy só is...” Csettintés és hümmögés váltakozik, amikor a sűrű selymes lé lecsúszik a torkokon. Néhányan kedvet kapnak, és betérnek a boltocskába, hogy vásárfiát vigyenek a hazaiaknak: a száz százalékos madagaszkári fekete csokoládétól a negyvenöt százalékos tejmentes tejcsokiig, desszertborokon, tán még édes szivarokon is át vezet a választék. Végül továbbindulnak, az egyik gyerek trüffelt dob a Papnövelde utca sarkán Édes show szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Baric Imre hír: A belföldi édességpiac forgalma évente mintegy száznyolcvan milliárd forint. A legjelentősebb hányadot a kekszek, a táblás és a szelet-csokoládék teszik ki, ehhez adódnak a cukrászdákban és a háztartásokban fogyasztott édességek. A csokoládé valamikor a gazdagok kiváltsága volt, de az igazán finom változatok ma is úri huncutságnak számítanak, mert a kézműves vagy minőségi termékek igen drágák. (MTI és a Cookta nyomán). SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK
