Budapest, 2018. (41. évfolyam)
4. szám, április - Buza Péter: HULLÓ FALEVÉL - Búcsúszimfónia
5 BUDAPEST 2018 április Búcsúszimfónia Buza Péter Austerlitz Julianna – Juci néni, Kozma József nagynénje, aki a Hulló falevelek világhírű szerzőjével annak haláláig egyetlen magyar családtagjaként tartotta a kapcsolatot – szép leány volt hajadon korában. Szép és könnyen barátkozó. Ami semmi többet nem jelent, mint hogy Budán (és persze Pesten meg Gödön) már tizenhat-tizenhét évesen élénk szerepet vállalt a köré szerveződő, nemek szerint vegyes, de mégis főleg fiútársaságban. Utóbbiak közül a közemlékezet is számon tart – ráadásul igen csak magas pozícióban a nemzet Parnasszusának hegyoldalán - legalább két (fér)fiút. Egyikük Moholy-Nagy, akivel mint frontkatonával levelezett. A másikuk Körmendi Ferenc, a két háború közötti európai siker-regényíró, a Budapesti kaland szerzője. Mostani írásom főszereplője. De Moholyra is sor kerül majd HULLÓ FALEVÉL – Átnéztem Körmendi gyászindulóját, érde kes mű. Figyelemre méltó – szögezi le Kovrig Mihály, amikor másodszor is összeülünk, miután, hogy meghallgathassam, betanulta Körmendi sajátkézírt szerzeményét. – Zeneileg sokkal értékesebb, mint például a Szűz imája, amit, talán tudod, szintén amatőr írt, a lengyel Tekla Badarzewska , 1856-ban. Minden zongorázni tanuló alapdarabja volt. Ahhoz képest meg, hogy tizenöt éves volt, szinte mestermű. Persze nem Mozart . Ös z szehangzatilag tulajdonképpen minden stimmel. Itt-ott hibás. Gisz helyett mindig aszt kottáz. Ezt átírtam. Lejátszom neked. Nem egészen három perc. Menni fog. És Kovrig, a témához nem, de a helyzethez nagyon is illő félmosollyal a szája szegletében, belecsap a klaviatúrába. A dallam kellemes harmóniákban járja végig a kerek magas, de főleg a mély fekvésű motívumokat. Indokoltan. Elvégre Ferkó itt s akkor, 1915-ben, első szerelmétől búcsúzik. Juci tizennyolc, ő meg éppen csak elmúlt tizenöt. És a leányka, aki gyors- és gépír, váratlanul férjhez megy hivatali főnökéhez, a bankigazgatóhoz, Roth Frigyes hez. Ifjúság, szerelem Őnagys Austerlitz Juliska Urleánynak Budapest II. Fő utca 50. Velden am Wörthersee, jul 27-én 914 Édes Jucikám, Félretéve az etikett szabályait, nem várom meg a te leveledet, vagy az obligát levelezőlapot (...) Először is írok arról, amit itt is láttál, az utazásokról. Mindenki utazik haza... s hát mennyi embert hívtak be szolgálatra, ma is egy egész különvonat vitt katonákat. Bizony szomorú most itt nekem. Ma délelőtt az édesapám is elutazott Pestre, ugyanazzal a vonattal, amely titeket is levitt... Tegnap délután persze hogy nem tartották meg az Annabált, de hiába is tartották volna meg, hiszen ugy sem lett volna aki elmenjen. (...) Hogy magamról is írjak valamit még mindig teniszezem, uszom és – zongorázok. Megigértem, hogy megtanulom a 14. szonátát, amelyet (...) Beethoven játszott el Maidanine Helénnek (...) Én is megtanulom, hogy Te megismerhess róla, akárhol is találkozzunk. (...) milyen üres nélküled Velden! Leveled áhitozva várom. Isten veled drága kacsóidat százezermilliószor csókolja Ferid Budapest, 1915 január (?) Kedves Jucika, roppant sajnálom, hogy vasárnap nem találkoztunk. (...) levélben küldöm el Neked a szombati concert solistáinak: Vecseynek ls Hubay doktornak az autogrammjait. (...) Küldök továbbá egy autogrammot a jelenleg Londonban élő tanáromtól, Reschofszkytól. Csak keveset írhatok, mert igen szigorúan vizsgálják a leveleket. London 915 jan 1 Kedves Ferkó Láttam a darabjaidat, tetszenek, jó a „Keleti tánc”, nagyon csinos az „etude”. A „melodie”. Legjobbak a két A. J-nek ajánlott (...) Köszönöm hogy nekem írtad a Keleti táncot. Mindenkit üdvözölve maradok barátod Reschnofszky Sándor Bpest 915 március(?) A húsvéti szünidőre gyalui birtokuknka utazom, s az elég nagy, kb 12000 holdnyi területről szép felvételeket küldök – ha megengeded. Az apám május elején szintén bevonul – egy unokafivérem Ferkó kottája Kovrig kezében
