Budapest, 2017. (40. évfolyam)
3. szám, március - Elek Lenke: ÖTVEN ÉVE - Mit rákentek a századok
BUDAPEST 2017 március 2 Valójában senki nem tudta, ki írta a kötelezően előadott és megafonokból mindenhonnan harsogó új ünneplő dalokat, de ez az általános- és középiskolásokat nem is érdekelte igazán. Március 15-én inkább szavaltunk, elsősorban a Nemzeti dalt és más Petőfi-verseket. Hangosan skandáltuk: „Mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot” – közben nem is gondoltunk rá, milyen aktuális ez a két sor – és persze olykor ma is. Furcsállhattuk volna, hogy ha ünnepeljük március 15-öt, akkor miért nem munkaszüneti nap? (Az igazi ünnepekhez, mint a karácsony, a húsvét, mindenütt kötődött egyfajta városi vagy vidéki, de családias, össznépi hagyománycsokor, még augusztus 20-hoz is.) Szomorú, unalmas, esős napként maradt meg bennem, afféle iskolás dologként. Nagyon hideg nem lehetett, hiszen emlékszem, hogy általánosban még rakott szoknyában, térdzokniban és úttörő egyenruhában mentünk az ünnepségekre. Ezt a viseletet mindenki rémesen utálta, főleg a már formásodó lányok. Igazán előnytelen volt a nehezen vasalható csúnya rakott szoknya, a nyakig begombolt fiús úttörő ing, rajvezetői sallangokkal, jelvényekkel, síppal-dobbal, sőt, a váll-lapba betűrt sapkával, hozzá papucscipő és tupírozott konty... Hová is fért volna a nemzeti színű kokárda? És egyáltalán: mi az? Összekötni a régmúltat a jelen mélyben húzódó ellentmondásaival – ez a nagyobbacskáknak sem igen jutott eszébe. Gyerekként aligha motoszkált a fejünkben az a disszonancia. Hogy a függetlenségre vágyó márciusi ifjak ünnepén egy idegen birodalomtól átvett világot hordozunk magunkon, és ezen a napon is az általuk kreált ünnepek koreográfiáját követjük. Arról se volt fogalmunk, hogy felnőttebb korunk március 15-éit a mindenkori hatalom rettegve várja majd, mert később szinte mindegyiket tüntetések kísérik, és már nem csak a függetlenség miatt. Azt pedig egyáltalán fel sem fogtuk volna, hogy ez még a 2000-es évekre is igaz lehet... Mit rákentek a századok Elek Lenke Éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse... Április 4-ről szóljon az ének... – Jó, rendben, de mit énekeltünk az iskolában március 15-én? Nos, a Himnuszt félve és hamiskásan, de persze korántsem tele tüdővel, felszabadultan és vidáman, mint a frissen kreált tavaszi mozgalmi indulókat. ÖTVEN ÉVE fotó: MTI BUDAPEST 17-03.indd 2 2017.03.08. 15:22:59
