Budapest, 2017. (40. évfolyam)

1. szám, január - Jolsvai András: SZOBORPARKŐR - Ronaldo fázik

BUDAPEST 2017 január 5 Nem is csoda, hogy fázik szegény, egy ko­moly szélcsatornában áll több mint tíz éve a városligeti nagyrét szélén, vékony öl­tönyzakóban: annak is csak felső részében, merthogy szerény mellszoborról van szó csupán, azt is félig magánerőből állították – Zwack Péter áldozta rá unicumgyárának nyereségét (illetve annak egy részét), a Wa­shingtonban töltött közös évek emlékére. Hogy miként került ez az elegáns, piros sál a nyakára, nem tudni, de az tény, hogy a városligeti szobrok a leginteraktívabbak egész Budapesten: azokkal mindig történik valami. Letörnek belőlük egy szuvenírnyi részt, vagy leöntik őket festékkel (e tekin­tetben a közeli Churchill-szobor viszi a prí­met, tucatnyiszor öltöztette már a népharag vörösbe), avagy üzennek rajtuk valamit az utó-vagy előkornak, esetleg a jelennek. (A jó öreg Ronald talpazatán hosszú ideig dí­szelgett a Mister Kapitalizmus felirat, nem tudni, dicsérőleg-e vagy szidólag.) A tudomány még nem adott megfelelő választ arra, miért főleg a liget szobrait tün­tetik ki a tüntetők (így volt ez régen – sőt, réges Reagan, már elnézést –, amikor a ku­tya sem törődött a liget szomorú állapotá­val, és így van ma is, amikor a világ ismét két részre – ligetvédőkre és ligettámadókra – esett szét, s amikor minden egyes odvas fáért késhegyig menő küzdelmet vívnak próék és kontráék, de a művészi alkotá­sok megvédésére valahogy egyik félnek sem marad már ereje), így hát végleges fe­leletet tőlem se várjanak: talán a szobrok akcióközelsége lehet az egyik magyarázat. (Hogy tudniillik a fűre lépés szabadságából következik aztán a szabadosság követke­ző foka is, melynek a faragott kövek látják a kárát.) De persze azt sem lehet kizárni, hogy éppen a Városligetben csoportosul­nak azok a szobrok, melyek felállításával nem mindenki ért maradéktalanul egyet. Budapest átlag száz évente állít egy ame­rikai elnök-szobrot a ligetben. Kilencszáz­hatban a jó öreg Washingtont érte ez a meg­tiszteltetés, a kinti magyarok közadakoztak a kiérkező Kossuthért cserébe. (Ha vala­ki most azt kérdi, mi ebben a csere, igaza van: de arra csak nem várhattak a kettedik utca derék kézművesei, hogy majd a ma­gyarországi jenkik fogják összekalapozni a halhatatlan kormányozó szobrára va­lót.) Kétezerhatban pedig Reagan követke­zett. Demszky főpolgármester egyenesen a vasfüggöny lebontóját ünnepelte benne avató beszédében. (Horn Gyula másképp emlékezett.) A dolog annyira bevált, hogy nemsokára még egy szobra lett a színészel­nöknek, másfélszeres életnagyságban ha­lad a Vécsey utca felől a Szabadság tér felé. A ligeti Ronald egyébként kísértetiesen hasonlít a keresztnévrokon focistára: a zse­lézett hajú portugál éppen így fog kinézni harminc év múlva. (Aki nem hiszi, hason­lítsa össze a hetes számú realista madeirai szobrát a ligeti elnökábrázolással.) Nyilván mindkét alkotó a feltétlen győzni akarást látta meg bennük. Nem véletlenül. ● Névjegy: Ronald Reagan, Városliget, Churchill-sétány. Alkotó: Veres Gábor, felállítva 2006-ban. Ronaldo fázik szöveg: Jolsvai András, fotó: Tanyi Adrienne SZOBORPARKŐR

Next

/
Oldalképek
Tartalom