Budapest, 2017. (40. évfolyam)
2. szám, február - Elek Lenke: ÖTVEN ÉVE - Strassz, a szocialista táborból
BUDAPEST 2017 február 13 egy szoknyában, blúzban mulattunk. Meg tvisztpulóverben, a menők farmerben... Fiatal lány egyébként igazi bálba nem járt, nyilvános helyen nem farsangolt, az afféle felnőtt szórakozásnak számított. Ekkor ugyanis a tinédzserek számára a házibulik élik fénykorukat. Mambó magnók és táskarádiók bömbölnek a friss illatú panelekben, és vajas-párizsis-uborkás szendvics az egyen-ellátmány. A fehér zsúrkenyér, ami egy nap múlva ehetetlenül kiszárad, erre a célra kiválóan alkalmas, és a párizsinak egész más az íze – de nem a nosztalgia okán, hanem mert (talán) húsból készül... Kvaterkázás és ültetési rend Ők lesznek majd tizenöt-húsz év múlva azok a lányok és fiúk, akik farsang idején komolyan készülnek egy-egy jogász-, orvosvagy közgazdászbálra, amelyekre elegáns szállodákban kerül sor. A legnagyobb tekintélye az újságíróbálnak van, hiába, ekkor a sajtó még nagyhatalom, akkor is, ha irányított. A szakma bálján a mai Marriott épületében megjelenni rangot jelentett. A sikeres főszerkesztők hátlapogatással kvaterkáztak az eseményen rövid ideig megjelenő PB-tagokkal, no meg az illetékes kormány píárfőnökével. (Akkor nem így hívták.) Az eseményen nagyon fontos volt az ültetési rend. Az, hogy ki, melyik laptól, milyen pozícióban, melyik teremben és melyik asztalnál foglalhatott helyet, esetleges karrierről vagy bukásról árulkodhatott. A nagyteremben csak napilaposok, tévések, rádiósok, MTI-esek és politikusok ültek. Nem a médiához tartozóként jelen lenni egy újságíróbálon kivételes szerencsének számított. Előfordult, hogy egy ügyes kollégánk két jegyet szerzett a sebészének – nagyobb műtét előtt volt ezt praktikus belengetni – hiszen a neje így élőben láthatta Chrudinák Alajost és Vitray Tamás t. Ak kor még a „tévések” többnyire riporterek, népszerű bemondók és világszintű tudású operatőrök voltak, és az eseményen nem „sztárvendégek” – milyen rémes szó –, és nem celebcsírák billegtek félmeztelenül. Ez a közönség aztán újdonsült milliomosokkal, külföldi vállalkozókkal és fiatal „kísérőkkel” kiegészülve – mintha személytelen tárgyak lennének, brr... – tér majd vissza a rendszerváltás után az Operabálon. Ahová nem enni, inni és táncolni mentek a tehetősek, hanem megmutatni magukat. Tout Budapest itt van – hát én se maradhatok ki. De az elmúlt 25 év báli krónikája megírásának talán újabb negyedszázad múltán jön el az ideje. ●
