Budapest, 2017. (40. évfolyam)
12. szám, december - Elek Lenke: ÖTVEN ÉVE - Nékem csak Budapest kell!
BUDAPEST 2017 december 23 Százezer ember menekült el, nem is olyan régen, pár évvel előtte az akkortájt éppen szétlőtt városból – a többi, ki tudja, hány ezer meg vidéki szűkebb pátriájából. Akik így tettek, állítják, soha nem tudtak az országtól, városuktól örökre elszakadni. Én mindig Pestről álmodom – ez nemcsak slágerszöveg volt, hanem örök sóhaj elalvás előtt. Sokan közülük később sem látták többé viszont a Nagykörutat és a Moszkva teret. Azt sem tapasztalhatták már meg, hogy rózsadombi fák felett álmodik az est... Az ő kedvükért egy másik nagyszerű dallal búcsúzunk. Isten veled, Budapest, te édes – lehet választani: Sennyei Vera vagy Zsolnai Hédi interpretálja jobban? Mind ketten kiváló művészek voltak a maguk műfajában. Sennyei Vera már a harmincas-negyvenes évek magyar filmjeiben is kitűnt egyedi, őszinte játékával, karakteres hangjával. (Ha a Vörösmarty téren sétálunk, vessünk egy pillantást a hajdani Luxus Áruház mellett lévő emléktáblára, abban a házban lakott ugyancsak kiváló színművész férjével, Apáthi Imré vel.) Az Egy szerelem három éjszakája című legendás, első magyar musicalt – Hubay–Vas István–Ránki örökbecsű darabját – mint ha csak neki teremtették volna. Ma már keveset emlegetjük Szinetár Miklós egyik első rendezését, pedig alapmű. Póló, zsúr, kis Parisien Zsolnai Hédi a sanzon legjobb hazai előadója volt, egy-egy dalból drámát, tragikomédiát teremtett, három percben. A magyar szerzeményeken kívül francia sanzonokat adott elő, és autentikusabb volt minden párizsi kollégánál. Ő a valóságban is elköszönt 1977-ben Budapesttől, azaz disszidált. Münchenben halt meg 2004-ben. Ahogy sokkal korábban Páger Antal is emigrált, hogy aztán 1963-ben elénekelje a kor slágerét, a Hattyúdal című filmben. Bár az Isten veled Budapest, te édes egy akkor már letűnt korról, a harmincas évekről szól, ma is hallgatható. Szinte mindent felsorolnak benne, ami az egykori úri osztály kiváltsága, szórakozása volt – póló, zsúr meg a kis Parisien. Miközben hallgatom Zsolnai Hédit, kiderül, sok minden tényleg nem változott, hiszen a disztingvált különtermekbe, Zserbóba, vidéki kastélyokba ma sem járhat mindenki. Megvenni mindezt meg pláne kiváltság... Isten veled, édes életünk. Ha ugyan volt valaha is, amitől elköszönhetünk. ● A Moszkva tér 1967-ben Toldy Mária az első Táncdalfesztivál színpadán. Vezényel Balassa P. Tamás A Villa Negra nem apácazárda – énekli Páger Antal forrás: Fortepan /Urbán Tamás
