Budapest, 2017. (40. évfolyam)
12. szám, december - Csordás Lajos: KÉPES HÁZ - Zebegény a Baross utcában
BUDAPEST 2017 december 19 1944 karácsonyán szó szerint nagy csapás érte őket: egy bomba. Az ötödik emeleti lakásban megbújó egyik üldözött, Diener-Dé nes Rudolf festőművész fia, Diener Péter , aki a nyilas razziától félve még a bombázás elől sem mert lemenni a többiekkel az óvóhelyre, s inkább fönnmaradt az üres lakásban, így emlékezett később: „Elég az hozzá, hogy ők lementek egy bizonyos este, én meg maradtam a legfelső emeleti lakásban, egy darabig néztem az ablakon át a világító rakéták gyönyörű tűzijátékát, azután lefeküdtem, és elhatároztam, hogy engem a bomba nem izgat, nekem most aludnom kell. Tényleg sikerült elaludnom, félálomban közelről irtó nagy becsapódást is hallottam, de hogy mekkora bomba lehetett, az reggel derült ki, amikor ki akartam menni fogat mosni a fürdőszobába, és nem volt fürdőszoba! (...) Az az ajtó, amely a fürdőszobába vezetett, megvolt, a helyén volt, csukva volt. Amikor kinyitottam, űr tátongott előttem. Mert az a bomba az első emeletig lehatolt, egy hatemeletes háznak a fele le volt borotválva.” Más nap a következő bombázás elvitte a lakás másik felét, a műterem nagy részét is, de Szőnyiék a pincében átvészelték a harcokat. Romokból mentett remekmű Az ostrom utáni viszonyokat egy 1945 júniusában készült riport érzékelteti. A Demokrácia című lap munkatársa a Baross utcai romépületben kereste fel Szőnyiéket. „A jellegzetes, csontosarcú, átható tekintetű művész rezignáltan mutat ki az udvari szoba ablakából fel a tető irányába, ahol csak egy-két falomladék őrzi a megsemmisült hajlékok emlékét: – Ott volt valamikor a műtermem... mielőtt a repülőbombák lecsaptak a házra. Tizenhat nagyobb képem pusztult el, a vázlatok egész során kívül. A képek mind szerepeltek a tárlatokon, az egyikük, a Zebegényi temető megfordult a külföldi kiállításokon is és Génuában díjat nyert. A művészeti könyvtáram több mint háromezer kötetéből pedig csak az a néhány darab maradt meg, ami ott van a másik szobám sarkában...” – pana szolja Szőnyi. Az említett festményt, a Zebegényi temetést végül sikerült a romok alól kimenteni és később restaurálni, ma a Nemzeti Galériában látható. Az újjáépítést a család már nem várta meg, 1947-ben elköltöztek. A festő tizennyolc éves Péter fia az ostrom alatti nélkülözések idején annyira legyengült, hogy a háború elültét követően nem sokkal egy fertőzés elvitte. Zsuzsa pedig férjhez ment, s férjével hamarosan, 1949-ben Olaszországba emigrált. A mester a Szőnyi a pesti műteremben A város a régi műhely ablakából fotó: Gál Krisztián A művész kislányával, Zsuzsával, 1937-ben
