Budapest, 2017. (40. évfolyam)

12. szám, december - Tetőtől-talpig díszben a város

BUDAPEST 2017 december 2 Magyarországon a bécsi udvar ösztönzé­sére terjedt el a díszes karácsonyfa állí­tásának rítusa – akkor szigorúan családi keretek között. Először csak az arisztok­rácia körében, majd a főúri famíliák köz­vetítésével szép lassan honosodott meg a polgárság otthonaiban. Pesten (Martonvásáron) az első kará­csonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz gróf ­nő állította 1824-ben, de már 1815-ben is­merte a szokást. Lehet, maga Beethoven súgta azt az ötletet a hosszú zongoraleckék közben, hogy az óvodás porontyoknak is legyen szebb ünnepük. Erre először 1828-ban, a krisztinavárosi kisdedóvó intézet­ben, az Angyalkertben került sor. „Egy karácsonyfát állítottak fel, s erre számos játékot, sőt hasznos tárgyat aggattak és ki­világították. Sok előkelő uraság, pártfogó és gyermekbarát, sőt a legtöbb gyermek szü­lei is jelen voltak, hogy örvendjenek e szép gyermeki látványnak. Miután minden ké­szen állt, a gyerekek ünneplőbe öltözve be­vonultak a terembe, mégpedig ünnepélyes rendben, páronként; körüljárták a fát, majd leültek a nekik kijelölt helyre.” Jókai: A koldusgyermek Mint Podmaniczky Frigyes báró naplójában említi, 1826 táján már náluk is volt ünnepi fa, amelyet a család egyik nőtagja importált Drezdából. Petőfi , számos irodalmi nagy ­sággal együtt 1844-ben Pesten Vachott Sán­doréknál töltötte a karácsonyestét, ahol a háziasszony, Csapó Mária bemutatta a tár­saságnak meglepetését: „...A karácsonyfa bemutatása az estelizést megelőzve történt; – nagy éljenzések fogadták a fát, melyen a gyertyácskáktól megvilágitva, minden je­lenlevő számára tündöklött egy-egy pará­nyi ajándék, Kugler cukrász gyártmányai.” (Lukács László közlése az Etnográfiában.) Jáki Ferenc osli plébános – a gróf Hunya ­di család egykori házi papja –1855-ben a falu iskolás gyermekei számára rendezett karácsonyfa-ünnepélyt. A század közepé­től aztán már a polgárcsaládok körében is sor került erre az eseményre. A téma a magyar szépirodalomban A kol­dusgyermek című elbeszélésben jelent meg először 1854-ben, Jókai Mór tollából. ( Dick ­ens Karácsonyi éneke korábban, 1843-ban már erről szólt.) De a Vasárnapi Ujság még 1895-ben is ezt írja a korábbi évtizedekről, megerősítve a feltételezést: valójában csak a 19. század végén válik általános szokássá a karácsonyfa-állítás (amihez már a kezdet kezdetétől a közösségi jótékonyság gesztu­sa is társul): „A karácsonyi misztériumok, a betlehemesek tréfás mulatságai nagyban divatoztak, de karácsonyfának hire-hamva sem volt. A régi magyarok legfölebb disz­nótort ültek ezen a napon... A felvidéken a szepesi németek, Erdélyben a szászok hoz­ták be a karácsonyfa divatát, most mind Tetőtől-talpig díszben a város A téli ünnepkör népszerű szokása a karácsonyfa-állítás. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára a kifejezés első előfordulását 1846-ból adatolja. A német mintából alkotott tükörszónak a Christbaum, Weihnachtsbaum az eredete. Összegyűjtöttük, mikor került be a természetből az otthonunkba, és mikor vittük ki a közterekre. Hogyan változott gyakorlatának üzenete a mögöttünk lévő másfél évszázadban. forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

Next

/
Oldalképek
Tartalom