Budapest, 2017. (40. évfolyam)
2. szám, február
BUDAPEST 2017 február BUDAPEST tulajdonképpen azóta küzd a magasházakkal, amióta csak a modern technika fejlődése lehetővé tette a felhőkarcolók építését. Kezdetben még voltak esélyeink a világtrendhez csatlakozni – a Kerepesi temetővel átellenben felhúzott 71 méteres OTI torony például kerek egy évvel előbb elkészült, mint a 380 méterével rekordot döntő Empire State Building –, de aztán megtorpant a lendület. A Városháza-toronyépület megszületését még a világháború akadályozta meg, a hatvanas évek tervei viszont már a tudatos várostervezésen buktak el. Vérmérséklettől függ, sajnáljuk-e vagy áldjuk eleink eszét, hogy sem a Margitszigetre tervezett 78 méter magas fürdőszálló, sem a Déli pályaudvar mellé szánt 90 méteres MÁV-irodaépület nem valósult meg. Igaz persze az is, hogy kortársaikat, a 64 méteres Budapest szállót, a 73 méter magas nyugdíjbiztosító székházat, majd a 88 méteres orvosegyetemi épületet ugyanúgy megszokta mára a szem, mint a rendszerváltás utáni idők rekorderét, a 93 méterre nyúló rendőrpalotát. A várostervezők a szocreál nagy Budapest-vitájában ugyanúgy nekiugrottak a magasház-kérdésnek, mint a hatvanas évek végén kibontakozott építési láz idején. És bár dokumentálható, hogy a legnagyobb nevek sem mind értettek ebben egyet, ma már történelmi tény, hogy a Preisich Gábor által megfogalmazott álláspont győzött: „mivel a budapesti látkép szépségének egyik fő magyarázata a budai part kontúrjának mozgalmas és a pesti oldal nyugalmas sík vidéki jellegének egyensúlya, a pesti Cityben nem kívánunk a jelenlegi épületek gerince fölé emelkedő épületeket építeni. Párizs példája is igazolja, hogy az épületek magasságának szigorú konzervációs szabályokkal való korlátozása a metropolisok központjaiban is lehetséges”. Így született meg az a kompromisszum, hogy a fenti, mutatóban megépülő magasházak egytől-egyig a belvároson kívülre kerültek; a kilencvenes-kétezres évek újra és újra megerősített szabályozása pedig arról rendelkezett, hogy a hatvan-hetven méteres, kettéfűrészelt óriások fölé magasodó valódi felhőkarcolók kizárólag egy ponton, a mindmáig beépítetlen csepeli szigetcsúcson kaphassanak helyet. Egy város szabályzata persze nem mózesi kőtábla. Ezeket a regulákat erre felhatalmazott emberek alkották, ergo hasonlóképp felhatalmazott emberek meg is változtathatják őket. Vegyük például azt az esetet, hogy Dél-Buda korábban súlyosan elhanyagolt, mára viszont igen tetszetőssé vált Duna-partján, a Kopaszi-gátnál – nem mellesleg: macskaugrásnyira a csepeli szigetcsúcstól – sürgető igény mutatkozik egy 120 méteres magasházra. Miért ne történhetne ilyen? Lechner Jenő már háromnegyed évszázaddal ezelőtt ekkora felhőkarcolót dedikált volna a Magyar Történelemnek odaát, a folyó ferencvárosi oldalán. A Kopaszi-gát környékén sem az épített, sem a kulturális örökséget nem veszélyezteti egy efféle monstrum közelsége, és habár kétségtelen, hogy a ház teteje alig lenne alacsonyabban, mint a Szabadság-szobor talapzata, valószínűleg ahogy a Városmajor fölé magasodó körszállót, úgy ezt a toronyépületet is viszonylag gyorsan magába ölelné a megszokás. Más kérdés, hogy a szabálytól való eltérésnek két módja van. Az egyik a ráció diadala: megváltozik a világ, adódik egy új helyzet, a gondos szabályozók pedig megvizsgálnak minden körülményt, majd élve a társadalom által rájuk ruházott hatalommal, megváltoztatják a korábbi regulát. A másik a hatalmi nemtörődömség erőszakossága: jön egy közismerten kormányközeli vállalkozó, építene valamit, és ennek hírére, minden körültekintést félretéve, kötelességtudóan magasba lendül a maguknak jópontot szerezni kívánó városatyák keze. Ez utóbbi megoldás, amelyet a Kopaszi-gátra szánt 120 méteres épület esetében a Garancsi név hallatán megszületni láttunk, nemcsak azért baljóslatú, mert precedenst teremt. Hanem azért is, mert aki ilyen látványosan beáldozza a jogait, az annak esélyét is eljátssza, hogy a későbbiekben bármiféle beleszólása legyen a történésekbe. Budapesten egyébként sem szokatlan jelenség, hogy egy beruházás csak addig eredményez európai léptékű, jelképpé válni képes épületet, amíg a tervrajzon kushad. Betonba-üvegbe öntve viszont győzedelmeskednek a középszerű, olcsó megoldások, és a kiábrándító végeredmény itt marad velünk, amíg világ a világ. Mindazoknak, akik egy tetszetős rajz alapján, garanciák kikötése nélkül megszavazták a Kopaszi-gáti felhőkarcoló engedélyét, érdemes lenne vetniük egy futó pillantást a Dagály-úszócentrum látványterveire, majd a Duna partjára plottyantott idomtalan, unalmas tömbre. Az állam elhatározta, az állam megépítette, és most az állam vonogatja a vállát, hogy miért, úszni lehet benne, nem? A példa alapján csak remélhetjük, hogy nem Dél-Budán készül a következő fiaskó: a tőke elhatározta, a tőke kierőszakolta, a tőke meg fogja építeni, de az eredményt száz évig fogja bámulni egész BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XL. évfolyam, 2. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Csontó Sándor, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje) Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. E-mail: budapestfolyoirat@summa-artium.hu Honlap: www.budapestfolyoirat.hu Kiadja Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon: 318-3938, fax: 318-3938 Lapigazgató Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press® Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Publicisztika (1. oldal) A hátsó borítón: Strassz, a szocialista táborból (10. oldal)
