Budapest, 2017. (40. évfolyam)
10. szám, október - Laklia Vendel: Nagyvárosi szerelem - Buza Péter: A cigány császár palotája
2017 október 28 A CIGÁNY CSÁSZÁR PALOTÁJA Buza Péter Az író, újságíró, művelődéstörténész, a magyar anekdotakincs kötetekbe rendezője, Tóth Béla – így utólag talán némi meglepetésünkre – nem ismerte fel Papszinak a nemzeti építészet formálásában betöltött korszakos szerepét. A millennium évkörében, szóban és írásban is „a cigány császár palotájaként” sajnálta le Lechner Ödön szokatlan karak terű alkotását, az Iparművészeti Múzeum gazdag formavilágú épületét. Bajban vagyunk mi bizony a nemzeti építészet fogalmának meghatározásával. Hát még gyakorlatának sokszor valóban meglepő jelenségeivel. Lechner esetében különösen. Hiszen személyében joggal ünnepeljük a magyar szecesszió nagy hatású, iskolateremtő építészét, miközben nem szembesítjük ezzel a ténnyel azt a másikat, hogy ez az 1800-as évek végén kibontakozó európai stílusirányzat már a nevében is a szakítást testesíti meg mindazzal, ami addig volt. Az akadémikus ízlésben fogant régivel. (Szecesszió = kivonulás). Szó sincs itt bizony nemzetről, gyökerekről, visszatérésről. Arról már nem is beszélve, hogy bár Papszi esetében vitathatatlanul erős francia hatásra alakult ki az a sajátos stílus, amit a modern időkben szokásosan magyar szecessziónak neveznek – miközben maga az irányzat s jellemzői német-osztrák irányból közelítették meg a Lajtán-túlt –, aligha kérdés, hogy szűk két generációnyi idővel szabadságharcunk véres leverése után csak erős gyanakvással lehet vonzónak találni egyszerre azt, ami nemzeti s azt, ami Ausztriából közeledik. BUDAPEST VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB A ROVATOT SZERKESZTI: KIRSCHNER PÉTER Laklia Vendel: NAGYVÁROSI SZERELEM S. R-nek Pesten történt, amit most hallotok, ilyen regényes dolgok csak ott történnek, a Klotild-palota árnyékában, a Petőfi Sándor utca közelében. Bánatos szívű írók gyakran mondják, hogy a nagyvárosban ismeretlen a szerelem, de ez csak egy régi,budapesti irodalmi előítélet, s tavaly áprilisban Krúdyra és Máraira határozottan rácáfolt az élet. A szerelem ott rejtőzik a metropolisz minden mikroszegletében, s ez nem az utcán kószáló romantikusok utópiája, hogy mégis ritkán láthatod meg a vágyat a városlakók szemében, arról gondoskodik a nagyvárosi tér heterotópiája. Én is hiába üldöztem a boldogságot magánkéjlakban, kollégiumi vagy nászi ágyon, villamoson, omnibuszon vagy elfüggönyözött hintó szűkös rejtekében, s végül az Erzsébet-híd pesti oldalán Veled léptem túl a puszta vágyon, a Ferenciek terén egymásra találó tekintetünk interaktív erőterében. Nem tudom, hogy Gellért püspök látott-e bennünk Budáról, hogy felismerhetett-e minket a város sűrűjében, jogos a kétely, biztos csak az, ami hiányzik minden várostörténeti monográfiából, nekem a Te szerelmes tekinteted a nagyvárosi szívolvasztó tégely.
