Budapest, 2017. (40. évfolyam)
10. szám, október - Prohászka László: A NAGY HÁBORÚ - Emlékjelek a hadak útján
BUDAPEST 2017 október 11 megszüntetett óbudai remíz emléktábláját a közeli Vörösvári úti iskola falára helyezték át 2015-ben. A Műegyetem első világháborús monumentumát, a Sebzett hőst (Bory Jenő) 1945 után eltávolították, bronzanyagát feltehetőleg a Sztálin-szoborhoz használták fel. Az eredeti minta alapján 2000-ben újraöntötték, és ismét a Műegyetem kertjét díszíti. Az Országos Kaszinóban (később Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, ma a Magyarok Világszövetsége székháza) épületében lévő hősi emlékmű – Zala György alkotása – is évtizedekre raktárba került, majd 1993-ban Újpesten állították fel. A Kerepesi úti huszárlaktanyában állt Gorodoki lovasroham emléktáblája (Manno Miltiádész – róla mást is olvashatnak eb ben a számunkban, a KÉPES HÁZ című írásban – és Nemes György munkája) 1945 utáni eltávolításának, majd új helyszínen történt visszahelyezésének és teljes restaurálásának történetéről lapunk 2005/8. és 2017/3. számában adott hírt. A 30. honvéd gyalogezred Kallós Ede mintázta emlék tábláját 1945 után lebontották, de a bronz dombormű alépítménye ma is látható a Rigó utcai épület falán (újraállítása a fennmaradt korabeli dokumentumok alapján nem lenne megoldhatatlan). A múzeum megőrizte Az 1945 utáni bizonytalan hivatalos hozzáállás tükröződik két legtekintélyesebb fővárosi közgyűjteményünk hősi emlékjelei esetében. A Szépművészeti Múzeum 1929-ben az épület stílusához harmonikusan illeszkedő világháborús emlékjelet készíttetett az aulájába Kisfaludi Strobl Zsigmonddal. Kevéssé ismert, hogy eredetileg nem ezt az alkotást szánták ide. Beck Ö. Fülöp emlékiratai szerint, a művész 1920 őszén mintázta A hős megdicsőülése című domborművet. A reliefen két szárnyas angyal kezében kardot tartó, sisakos hősi halottat emel az ég felé. Az ókori görög művek nemes klasszicizmusa ötvöződik a századelő modern plasztikai törekvéseivel. Az 1922-ben bronzba öntött domborművet Petrovics Elek igazgató a Szépművészeti Múzeumban kívánta felállítani. A felettes szervek azonban túl impozánsnak találták a művet a közgyűjtemény két hősi halottja számára. Végül 1931-ben a pápai Református Kollégiumba került, az elesett diákok emlékműveként. A Szépművészeti Múzeum Kisfaludi Strobltól rendelte meg a munkát. A művész örömmel vállalta el a megbízást, hiszen az egyik hősi halott – dr. Sztrakoniczky Károly – jó barátja volt. Az ókori sztélék formavilágát idéző, klasszicista hangvételűalkotáson balra egy férfi, jobbra egy nő antik öltözetű alakja látható. A két plasztika Lyka Károly szerint „nemes kompozíciójával méltán il leszkedik a Múzeumba”. A két alak közötti sima felületen babérkoszorú alatt a következő felirat olvasható: PRO PATRIA 1914 – 1918 † DR. SZTRAKONICZKY KÁROLY MVZEVMI SEGÉDŐR GRÁCZOL JÁNOS MVZEVMI ALTISZT Gráczol János altisztről nincsenek bővebb ismereteink. Dr. Sztrakoniczky Károly viszont köztiszteletben álló, neves személy. A tehetséges művészettörténész és művészeti író a fiatal Bajor (ekkor még Beyer ) Gizi egyik korai rajongója és barátja volt. Folyamatosan leveleztek, amíg Sztrakoniczky a losonci 25. gyalogezred tartalékos kadétjaként 1915. május 28-án, 26 évesen elesett a galíciai Tamanowice közelében. Szakasza élén, az orosz állások elleni rohamban kapott fejlövést. A sokra hivatott fiatal szakember – aki Jean Preux név alatt is publikált művészeti tárgyú cikkeket – halála nagy részvétet keltett Budapesten. „Bírálataiban mindig tisztán művészi szempontok vezették s éppenséggel nem konzervatív meggyőződéseit ifjui hévvel, megalkuvás nélkül hirdette” – írta róla Meller Simon a Nyugatban. Elhunytá fotó: Sebestyén László
