Budapest, 2017. (40. évfolyam)
10. szám, október - Elek Lenke: ÖTVEN ÉVE - Ahogy lett, úgy lett
BUDAPEST 2017 október 9 hogy akkor a menekülésünket beszélték meg. Ám arra még sokat kellett várni. Csak akkor indultunk el, amikor egy volt barátunk hírül adta, Gyurit le akarják tartóztatni. Menekülésünk közben a határon eltévedtünk, így aztán ‚56-ban mentünk el, de ‚57-ben érkeztünk meg, a szilvesztert pedig egy siló tövében töltöttük. Hajnalban arra ébredtem, hogy zseblámpával a szemembe világítanak. Szerencsére osztrák határőr volt...” – emlékszik vissza Martos Péter bécsi újságíró életének sorsfordító napjaira. A snagoviak Jánossy Ferenc, Vásárhelyi Mária, ifj. Rajk László, Szilágyi József, Donáth Ferenc, Donáth László, Vásárhelyi István, Szilágyi Júlia, Erdőss Ágnes, Losonczi Anna, Vásárhelyi Júlia állnak egy árnyas udva ron, masnisan, mackónadrágban, kinőtt térdzoknikban. Ők a snagovi gyerekek, bár nem mindegyikük van rajta a képen. Még nem sejtik, hogy némelyikük soha nem látja viszont az apját. 1958-at írunk. A snagovi gyerekekről semmit nem tudott a közvélemény, évtizedekig nem lehetett beszélni róluk. Csak az 1987-ben bemutatott, Ember Judit által rendezett dokumentumfilmből értesülhettünk a történtekről. Nagy Imre és köre gyer mekeiről szól. A filmben ők beszélnek emlékeikről, és későbbi sorsukról a Kádár-rendszerben. A romániai Snagovba az 1956-os forradalom leverése után internálták a forradalom vezetőit, illetve családjukat, akik a jugoszláv nagykövetségen tartózkodtak. Az édesanyák megpróbálták elfogadhatóvá tenni a kényszerű összezártságot, a fogságot. Egymás gyerekeit tanították, meséltek, énekeltek nekik. De aztán eljött az a bizonyos nap: „A gyerekeket nem akarták beengedni a szobába, ahol a felnőttek egymásnak adták a Népszabadságot. Arra úgy emlékszem, mint egy mozira. Bár az édesapám ügyét külön tárgyalták, és hamarabb is, áprilisban végezték ki, mégis egyszerre közölték. Évekig nem tudtuk, hogy szétválasztották az ügyet. 1979-ben, amikor kisajátították édesapám debreceni szülőházát, kellett egy halotti anyakönyvi kivonat. Édesanyám mindenhol járt, küldözgették egyik hivatalból a másikba, hogy nem tudják, hová temették. Amikor végre valahonnan előkerült egy másolat, kiderült, április 24-én végezték ki. Először el sem akartuk hinni. Azt gondoltuk, ez is hazugság. Holott ez igaz volt, kivételesen”. (Részlet Szendrei Lőrinc nek a Népszavá ban 2007. június 16-án megjelent cikkéből) Ahogy lesz, úgy lesz Miközben a hajdani gyerekekkel, kortársaimmal, osztálytársaimmal beszélgettem, végig motoszkált bennem a dallam: az Ahogy lesz, úgy lesz, amit a legtöbben Koncz Zsuzsa interpretálásában ismernek, de „eredetiben” Hollós Ilona énekelte. Mi volt benne oly szörnyen tiltott, az mai ésszel fel nem fogható. De gondoljunk csak bele: először is, amerikai. No meg: hogy is szól a nóta? „A sors ezer rejtelem – ahogy lesz úgy lesz.” Az 56-os keltezésű, a magyar ese ményekhez egyébként semmiben nem köthető amerikai slágert persze nem az akkori pártmédia sugározta, hanem a Szabad Európa Rádió. Ráadásul a menekültek kiszámíthatatlan jövőjére utalt – és a fatalizmus valóban nem illett bele az ideológiai képletbe. Ezt persze nem sejthette sem a platinaszőke Doris Day – aki annak idején Ja mes Stewarttal egy filmben játszva énekel te el a melódiát – sem G. Dénes György , azaz Zsüti, aki magyarította. Mellesleg, Doris Day még ma is él, 95 évesen, Hollywoodban. A sors tényleg ezer rejtelem. ● A fotók forrása: FORTEPAN
